Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Hozzászólások 17 pontokat vesznek figyelembe, és az egyetem, mely az intézmények legtoleránsabbika, zárva marad azon nézetek számára, amelyek ellentétesek a domináns kisebbség elképzeléseivel. Ezeknek a tendenciáknak az egyik következménye az egyetemek keretein belül a legbefolyásolhatóbb egyéneket érintő morális hanyatlás, és a tudományos törekvések hitel vesztése a külső szemlélők szemében. Mindez a nagy nyilvánosság előtt zajló botrányok közepette megy végbe, és a múltban legnagyobb elismerést kivívott intézményeinket is érinti, és magában foglalja a kutatások költségeinek és az oktatásnak a kíméletlen kritikáját is. Úgy gondolom, hogy ezek a problémák - különböző módon és különböző mértékben - nemzetközivé váltak. A válság egyértelműen érezhető, de nem pusztán a mi területünkre korlátozódik. A más tudományterületeken tevékenykedő kutatókkal folytatott beszélgetések során nagyon gyakran meglepő módon hasonló problémákra derül fény, mint amelyekre G&S felhívja a figyelmet. Nem kevésbé fontosak lévén, mint az említett általános tendenciák, a továbbiakban kizárólag a mi területünkre specifikusan jellemző kérdésekkel kívánok foglalkozni. Visszatekintés A bibliometrikusok szemmel láthatóan úgy érzik, hogy új tudományterületen mozognak. De ahhoz, hogy újszülött diszciplínának tekinthessük a bibliometriát, már túlságosan nagy múlttal rendelkezik. Túl könnyen elfelejtjük - szerintem a pillanatnyi lelkesedés lázában - a siker jeleit vagy legalábbis a siker ígéretét. Vegyük figyelembe, hogy a fejlődés kulcsfontosságú tényezői, melyekkel a tudományterületet leginkább összefüggésbe hozzák, már körülbelül fél évszázaddal ezelőtt is megvoltak: a Lotka-eloszlás (LOTKA 1926), amelyet G&S említ, szinte a tudományterület kliséje; ilyen még BRADFORD (1934) törvénye és ZlPF (1949) munkája. Ezek a nagy horderejű törvényszerűségek szinte teljesen meghatározzák a területet, és legfőbb elméleti megalapozását adják. Szintén korán megkezdődött az érdeklődés a tudományos tevékenység kvantitatív részletei iránt: vegyük például FUSSLER (1949) napjainkban alábecsült úttörő munkáját, melyben szisztematikusan használta a tudományos diszciplínák közti kapcsolatok mértékének, jellegének és viszonyának mutatójául az idézetek információit. Ezt követte BROWN (1956) tanulmánya a diszciplínák egy szélesebb körét vizsgálva. Ha újra elolvassuk ezeket a tanulmányokat, megdöbbenünk azon, hogy ezek a kutatók mennyire előrevetítették jelenlegi tevékenységünket. És természetesen az 50-es, 60-as évek szociológiai tanulmányairól már volt szó G&S cikkében. A bibliometriát a 60-as években Derek de Solla Price neve fémjelezte. Minden bizonnyal a tudományterület történetének legszínesebb egyénisége volt, és a bibliometria nagyon sokat köszönhet kreatív teremtőerejének, mely a tudományág legnagyobb hatású elképzeléseit és terminológiáját hozta létre. De, hogy jobban megérthessük, hogy hol tartunk ma, fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy Price egy olyan tudományterület fejlődéséhez járult hozzá, amely addigra már