Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Hozzászólások 79 nem megfelelően jelenik meg a könyvtárakba kerülő dokumentumokban. Ebből kifolyólag, a felhasznált módszerek összetettségétől függetlenül, a bibliometria nem képes pontos képet adni a valódi világról. A tudományban ez egy teljesen normális jelenség. Gondoljunk csak az emberi testről egyszerű fényképezéssel, röntgensugarakkal, vagy mágneses magrezonanciával készített különböző felvételekre. A vizsgált jelenségek egy részét csak az egyik, másokat csak a másik technikával lehet érzékelni; bizonyosan még számos olyan folyamat megy végbe a testen belül, amelyeknek megfigyelésére nem állnak rendelkezésünkre a megfelelő módszerek. Az elektronikus levelezés és az elektronikus publikáció rövid időn belül új problémákat fog felvetni a bibliometriában. És végül a bibliometria is elfoglalja majd a helyét a mérési módszerek hosszú listáján: - A mikroszkóp csak olyan mérésekre alkalmazható, ahol mikroszkópok használhatók. - A neutron diffrakció csak olyan mérésekre alkalmazható ... - A röntgenfelvételek csak olyan mérésekre alkalmazhatók ... - A bibliometria csak olyan mérésekre alkalmazható, ahol a bibliometria használható. - A hivatkozások számlálása csak olyan mérésekre alkalmazható, ahol a hivatkozások számlálása hasznos (és az ISI számára is hasznos, de ez egy másik kérdés). - stb. Gyakorlatilag mindenfajta technika kétféleképpen használható: jól vagy rosszul. Nem hinném, hogy bárkit meglepne: ez a bibliometriára is igaz. Ahogy a politikai célokból folyó fizikai kutatások, tömegpusztító fegyverek létrehozásához vezethetnek, a bibliometria vagy tágabb értelemben a tudománymetria is felhasználható helytelenül, és politikai manipuláció eszközévé válhat. Ebben nincs semmi újdonság. Már a jó öreg Szent Ágoston is figyelmeztetett a növekvő veszélyre, amit az ipar és a tömegtermelés által létrehozott halálos fegyverek és mérgek okozhatnak. A tudománymetriára vonatkozó etikai kódex nagyon szép gondolat, de teljesen értelmetlen, ha nem lehet betartatni. A Scientometrics folyóirat szerkesztői magasabb mércét állíthatnának fel a megjelentetésre szánt cikkek kiválasztásakor, de az is igaz, hogy valamivel meg kell tölteniük a folyóirat oldalait, és fel kell kelteniük az olvasók érdeklődését. Végül, de nem utolsósorban, bátorítani kell a tudománymetriával foglalkozó fiatal szakembereket, hogy kapcsolódjanak be a tudományágról szóló vitába. Ne felejtsük el, hogy a mi szakterületünkön a kommunikáció főleg cikkek útján történik. A fizikában, kémiában és más tudományterületeken a kezdő kutatók által kigondolt ostobaságoktól legtöbbször meg lehet szabadulni a laboratóriumi egyeztetések és az előkészítési munkák során. Azt hiszem, a jövőben is úgy kell viselkednünk, mint eddig: türelmesnek kell lennünk a szakterületre újonnan érkezettekkel és a bolondokkal is. Ha azonban azt akarjuk tudni, hogyan fejlődik a tudomány és a technológia a valóságban, csak az olyan jó hírnevű kollégákra szabad odafigyelnünk, akikről tudjuk, hogy ők tudják, amit mi mindannyian tudunk.