Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

76 JEAN-FRANCOIS MIQUEL eveznek a Science Citation Index adatait vizsgálgatva. Amikor szerződést köt, az elemző saját metodológiájának csapdájába eshet. Lehet, hogy érvényét veszti a tudománymetria területén Merton négy alapvető normatív kritériuma, mely a tudományos étoszt alkotja. Lehet, hogy emiatt hullanak szét az alterületek. Az «önzetlenség» szóba sem jöhet, a «szervezett szkepticizmus» csak arra jó, hogy az ember más munkáját értékelje, de nem a sajátját, nem lehet olyan naiv, hogy a közösségi érdeket szem előtt tartva bepillantást engedjen a kártyáiba, melyeknek kereskedelmi értéke van vagy azokba, amelyeknek megítélése vitára adhat okot, ily módon az «univerzalizmus» utópikus elképzeléssé válik. * Az előbbiekben a bibliometrikusoknak néhány olyan magatartásformájára mutattam rá, amelyet mindenképpen revideálni kell. Kétségtelen, hogy a tudománymetria egyre inkább elsajátítja a gazdaság tudományától a «viselkedést». Mielőtt arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy mit mérünk, talán fontosabb lenne, ha minden bibliometrikus megkérdezné magától, hogy kinek dolgozik. Ha a publikációk a tudományos kutatók megnyilvánulásai, s ezt egyetlen bibliometrikus sem kérdőjelezi meg, akkor védjük ezt a területet szigorú bírálati rendszer létrehozásával, amely nem engedi meg olyan cikkek elfogadását, amelyek nem tartják mérvadónak a kutatások alapvető etikai szabályait.