Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

72 AIDA MÉNDEZ jelenti, hogy az «újak» a «régiek» kitaposott ösvényeit követik, és a «régieknek» hiányzik a kreativitásuk, hogy új horizontokat tárjanak fel. Ezzel elérkeztünk a következő kérdéshez. Vajon a tudománymetriának az lenne a sorsa, hogy a tudománypolitika számára makro-, mező-, sőt mikroindikátorokat szolgáltató eljárássá degradálódjon? Ebben látom a diszciplína tudományos előrehaladásának valódi veszélyét. Először is, a bibliometriai szoftverek és CD-ROM adatbázisok népszerűvé válásával ma már nem nehéz olyan statisztikai adatbázisokat létrehozni, amelyek kielégíthetik a kutatáspolitika igényeit. Másodsorban, a bibliográfiai forrásoknak ilyetén popularizációja és az adatok automatikus kezelése a «kiónozott» tanulmányok megsokszorozódását eredményezheti, melyek az eredetiség legparányibb jelét sem hordozzák, a kreativitásról nem is beszélve. Ezek a tanulmányok ellátnak minket a szükséges adatokkal, hogy a mutatószámok közötti összefüggések új aspektusait tanulmányozhassuk. A gazdasági vagy társadalmi adatokkal való bővítés hasznunkra lehet abban, hogy többdimenziós látásmódot alakíthassunk ki. Véleményem szerint az elméletek sem nélkülözhetik ezeket a perspektívákat, mivel a tudománymetriai indikátorok csak a tudományos kutatás közzétett, felszíni rétegén alapulnak. Ha a tudomány mélyebb vizeire evezünk, jó pár meglepetésben lehet részünk, mert a tudomány sokkal komplexebb és szerteágazóbb, minthogy csupán publikációs tevékenységként értelmezzük. Legalábbis, növekedésük nincs korrelációban egymással. Hiányoznak-e a nagy egyéniségek a tudománymetria területéről? Nem vagyok ezen a véleményen, mert noha nagyon egyéni és nyitott gondolkodású kollégákat veszítettünk el, itt is, mint minden kutatási területen, az utóbbi évek előrelépései nagyon kis számú, de annál meghatározóbb szerepű kutatóegyéniségnek köszönhetőek. Egy körülbelül 500 fős kutatóközösségben nem várhatunk túl sok kiemelkedő egyéniséget. Elszigetelődnek-e a tudománymetriai kutatások más kutatási területektől? A válasz, véleményem szerint: igen. Ráadásul nemcsak más, szomszédos területektől különülünk el, hanem a közösségen belül is megfigyelhető, hogy a kutatócsoportok között nincs együttműködés. Az a benyomásunk, hogy - különösen Európában - a kutatócsoportok nem nagyon ismerik el a többiek munkáját. Ha ezt bizonyítani akarjuk, ugyanazok az eszközök állnak rendelkezésünkre, mint amelyekkel a diszciplínák közti interakciókat vizsgáljuk: a hivatkozások és az idézetek. Ha a különböző kutatócsoportok hivatkozási listáit vagy a kapott idézetek listáját