Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
70 ARTHUR JACK MEADOWS területen vannak átfedései, például a Bradford-törvény kérdésében. Hogyan kellene hát a tudománymetriai és a bibliológiai kutatásokat összeegyeztetni egymással? G&S cikkének leglényegesebb megállapítása az, hogy a tudománymetria jelenleg valamiféle válsággal néz szembe, kicsúszni látszik alóla a talaj. Ebben van némi igazság. A tudománymetria határozottan veszített a kezdeti idők elevenségéből. Hol vannak például már az utóbbi években az olyan általános érvényű törvényszerűségek, mint Lotkáé vagy Bradfordé? Az egyik ésszerű magyarázat az lehet, hogy az ilyen általános érvényű gondolatokat lassú készülődés előzte meg a század folyamán, így ésszerűtlen lenne gyors áttörésre számítani. Mindazonáltal aggodalomra ad okot, hogy a tudománymetriai munkák nagy része az elmúlt húsz évben elsődlegesen ezekre a korábbi felfedezésekre támaszkodott. A tipikus tudománymetriai cikk vagy ismert módszereket alkalmaz új adatokra vagy arra törekszik, hogy kidolgozza és szisztematizálja ezeket a módszereket. A kérdés valójában az, hogy milyen zseniálisan új kvantitatív meglátásokban reménykedhetünk a tudományos közösséget és a jövőbeli információfeldolgozást illetően? Ezt a kérdéskört vizsgálva feltűnik, hogy a gyümölcsöző inspirációk a múltban gyakran más területekről jöttek. A Zipf-törvényről például megalkotója eleve azt gondolta, hogy nagyon széles körben lesz majd alkalmazható. Nem szokatlan, hogy a különböző diszciplínák saját területükön kívül keresnek inspirációt. Végeredményben a mérnökök alapvető fontosságú elméleteik közül sokat a fizika területéről importálnak. De az új elméleti koncepciók ilyen irányú keresését eleve gátolja, hogy a tudománymetria furcsa módon nagyon leszűkítette saját kutatási körét. Vegyük mintául a tudományos folyóiratok cikkeit a tudománymetria által tanulmányozott anyag típusát illetően. Ezekben a cikkekben a kutatás az elmúlt húsz évben elsődlegesen a tanulmányok különféle toldalékaival - a referenciákkal, a címekkel, a szerzők számával stb. foglalkozott. Sokkal kevésbé törődött a tényleges szöveg kvantitatív tanulmányozásával, és még kevésbé az ábrákkal (amelyek pedig a tudományos cikkek terjedelmének egyharmadát teszik ki). Ez a hangsúlyeltolódás részben talán a számítógépes fejlődésnek köszönhető. A tudományos cikkek másodlagos jelentőségű tartozékait, a fent említett toldalékokat tették át először elektronikus formába, mely jelentősen megkönnyítette kvantitatív értékelésüket. Az elkövetkezendő évek feladata lesz a teljes szövegek elektronikus formában történő rögzítése a gyorsabb elérhetőség érdekében, az azt követő években pedig az ábrák kell, hogy következzenek. Lehetséges, hogy a fejlődésnek ez az iránya új hangsúlyok kialakulásával jár majd a publikációk mennyiségi tanulmányozásának a területén, de ez egyelőre még nem történt meg. Le kell szögeznünk azonban, hogy új elméleti ösztönzések nélkül az elektronizálás önmagában nem lendíti ki a tudománymetriát a holtpontról. Mint ahogy G&S cikke is céloz rá, a tudománymetria jelenleg olyan kutatási terület benyomását kelti, amely egy új paradigma stimulusára vár.
