Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

54 VLADIMIR S. LAZAREV Módszerek A bibliometria módszereit VOVERENYE (1985) tekintette át, elsősorban PRITCHARD & WITTING (1981) munkájára alapozva. Ha a módszerek listáját Voverenye cikkére és néhány más forrásra alapozzuk, a következő eredményekhez jutunk (LAZAREV 1991). Valamennyi bibliometriai módszert a következő csoportokba lehet besorolni: 1. A dokumentumok száma (magába foglalja a dokumentumok tényleges számát, kivonatoló folyóiratokban és adatbázisokban a bibliográfiai egységek számát). 2. A dokumentumok használatának értékelése - idézetelemzés, könyvtári kérések számának elemzése, olvasottság vizsgálata. 3. A kutatók dokumentumokról alkotott véleményének értékelése - kérdőíveken alapuló mennyiségi vizsgálatok. 4. A dokumentumok tartalmának értékelése - tartalomelemzés, az úgynevezett «szleng analízis» és az ehhez kapcsolódó módszerek. A módszerek listája általában magában foglalja valamennyi, az informetriában és tudománymetriában alkalmazott módszert. Fontos megjegyezni, hogy Voverenye és Pritchard-Witting listáiban is megtalálható a következő furcsa, nehezen érthető kifejezés: «egyéb problémák, melyek a tudományos dokumentumok eloszlásához kapcsolódnak». Véleményem szerint ez a következőt jelenti: a módszerek listáját nem zárjuk le, ezért ha a dokumentumok mennyiségi vizsgálatára valamilyen új módszert találnak ki (melyet informetriainak vagy bárhogy másképp neveznek), ezt automatikusan bele kell foglalni a bibliometria módszertani fegyvertárába is. Az alterületek közötti különbség valójában egyrészt a vizsgálatok céljaiban másrészt az eredmények értékelésének módjában található. Voverenye meggyőzően kimutatta, hogy a «tudomány tudományának» szempontjából ezek a különbségek nem választják el élesen az egyik alterületet a másiktól (VOVERENYE 1985). Megállapíthatjuk tehát, hogy a «metriákkal» foglalkozó kutatóknak a bibliometria égisze alatt kellene egyesülniük. Vannak, akik nem értenek ezzel egyet, mondván, hogy már létezik egy ilyen átfogó tudományág, mégpedig az informetria. EGGHE (1994) szerint az informetria nem egy különálló alterület, mivel magába foglalja mind a bibliometriát, mind a tudománymetriát; az informetria legfőbb vizsgálati tárgya az információ kapcsolata a potenciális felhasználóval. Ennek az álláspontnak az elfogadása azt jelentené, hogy a jelenlegi krízist már félig le is győztük a «metriákkal» foglalkozó kutatók egyesítése által, ami a terminológiáról szóló további vitákat feleslegessé tenné. Azonban az a döntés, hogy a tudományág legfőbb szervezetét az Informetria és Tudománymetria Nemzetközi Társaságának hívják, legfeljebb csak lassan segítheti elő a meglévő szakadékok áthidalását. Először is még mindig feltételezik - Egghe javaslatának ellenére, mely a tudománymetriát belefoglalná az általános «metriába» - hogy határozott választóvonal létezik a két (?) alterület között. Másodszor, a bibliometria legrégebbi és legkonkrétabb meghatározása, amely szemantikai értelemben legközelebb áll a dokumentum definíciójához - s ez mindegyik alterület szempontjából egyaránt fontos -, kimaradt