Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Abraham Bookstein Bevezetés Válságban van-e a bibliometria? Ebben nem vagyok biztos. Az azonban tagadhatatlan, hogy kritikus időszak köszöntött ránk, így ez az alapos és gondolatteli tanulmány, amelyet most vitatunk meg, nem is készülhetett volna el alkalmasabb időpontban. A szerzők, Glänzel és Schoepflin, rendkívüli munkát végeztek, amikor megfogalmazták azokat a kérdéseket, amelyekkel most szembe kell néznünk, és mindezt világos és lényegre törő formában tették. Úgy gondolom, nem lehet egyszerűen egyetérteni vagy nem egyetérteni, amikor egy ilyen komplex kérdésről van szó, észrevételeimmel inkább csak ahhoz az erjedési folyamathoz szeretnék hozzájárulni, amelyet az alaptanulmány megindított. A sors iróniája, hogy a G&S által megállapított tendenciák némelyike éppen azoknak az erőfeszítéseknek az eredményeképpen jött létre, melyek az általuk legsúlyosabbnak ítélt problémák megoldására irányulnak. A centrifugális irányú tendenciák, amelyről panaszkodnak, valóban léteznek, és aggodalomra adnak okot. De nem új keletűek. Az újdonság az, hogy a kommunikációs mechanizmusok fejlődnek, és most először hozzák össze a tudományterület széttartó komponenseit - ez kiemeli a köztük levő különbségeket, de egyben lehetővé teszi megoldásukat is. Természetesen a bibliometria konferenciasorozatára célzok, és azokra a lehetőségekre, amelyeket egy új szakmai szervezet létrejötte ígér. Észrevételeim nagy része arra vonatkozik, hogy milyen vonzatai vannak egy ilyen szervezet megalakításának. Vajon a G&S által vázolt katasztrofális helyzetet nem súlyosbítja-e még inkább annak a tudata, hogy a tudományos diszciplínák általánosságban milyen problémákkal állnak szemben. Úgy néz ki, hogy a tudomány az egész világon valóban válságos helyzetben van, olyan válságban, amely hosszú távon ránk is mindenképpen negatív hatással lesz. Divatos kifejezés nálunk a «politikai korrektség». Gyakran utalnak vele humorosan a nagyon groteszk nyelvtorzulásokra, melyek különböző érdekeket képviselő hiperaktív csoportok hatását tükrözik. Kevésbé közismert és egyáltalán nem humoros ezeknek a csoportoknak a befolyása az egyetemek által nyújtott programokra, az alkalmazás és a kinevezés feltételeire, a tantárgyak anyagára és a közzétehető tudományos eredményekre. A tudományos döntések hozatalakor gyakran politikai szem-