Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
10 RÉMIBARRÉ A problémák ilyen listája két dolgot sugall: elsősorban azt, hogy a tudományterület valóban nehéz helyzetben van; másodsorban azonban éppen az a tény, hogy ez egy általános, heterogén és alig strukturált lista, azt a látszatot kelti, hogy az elemzés nem volt elég alapos, és a probléma gyökerét az elmondottaknál mélyebben kell keresnünk. A helyzet magyarázata többnyire egy bűnbak megjelölésével történik Az embernek ez a benyomása beigazolódik, amikor megnézi a szerzőknek a szituáció okait illető magyarázatát. Úgy látszik, nincs más választás, mint a bűnbakra mutogatás. És tényleg, a helyzetre adott egyik legfőbb magyarázat a következő: egy «tudománypolitika és üzleti világ» címkével ellátott érdekcsoport uralja a tudományterületet, bár nem direkt módon. Mivel ez a csoport kereskedelmi megfontolások mentén gondolkodik, nem meglepő, hogy a tudománymetriát kizárólag a tudománypolitika közvetlen érdekei vezérlik és mi eltolódást tapasztalunk az alap- és metodikai kutatásoktól az alkalmazott bibliometria irányába. Ami még rosszabb: ez a költséges tevékenységet folytató «érdekcsoport» valamilyen módon elvon a teoretikusok számára rendelkezésre álló támogatási alapokból, akik aztán hiányt szenvednek a nélkülözhetetlen teoretikai és metodikai munkákhoz szükséges pénzügyi forrásokban; így ez az «érdekcsoport» felelős azért, hogy a tudománymetriából esetleg technológiai eljárás lesz, miközben olyan munkákat teljesít, amelyekkel a tudománypolitika és az üzleti világ bízza meg. Jobb dolgunk is van a vitánál. Ami a tanulmányt illeti, az ilyen helyzetelemzést egyszerűen a probléma tünetének tekintem. Nem meggyőzőek a javaslatok A javaslatok abban állnak, hogy más tudományterületekkel jobban együttműködő, igényesebb munkát várnak el, etikai szabályzatot sürgetnek; valamint szükségesnek tartják a tudományterület identitásának és függetlenségének megőrzését: „a bibliometriának egyetlen lehetősége a bizonyítás, hogy mint független tudományterület megőrizze és továbbfejlessze önmagát". És itt nagyon közel kerültünk ahhoz az elképzeléshez, hogy ellenségekkel kell megküzdenünk, akik betörhetnek a tudományterületre ... Nem gondoljuk azt, hogy mindezen elképzelések szükségszerűen rosszak lennének; hanem úgy gondoljuk, hogy a tudományterületen tevékenykedőknek nincs okuk megváltoztatni az attitűdjüket, csak azért, mert a jóérzésükre apellálnak; ám, ha valamilyen oknál fogva megteszik is, nem látom be, hogy miért változtatna ez a G&S által leírt helyzeten, mivel ugyanazon okok ugyanazon hatásokat váltják ki. Attól tartok, a változás csak vágyálom, és bevallom, a legkevésbé sem vagyok meggyőződve afelől, hogy a javaslatok a problémával egy fajsúlyúak lennének. Külön fenntartásaim vannak az «etikai kódexet» illetően is: szépen hangzik, de ki határozza meg a szabályzatot? Ki biztosítja érvényre juttatását? Ki ítéli meg, hogy betartják-e vagy sem? Mik a szankciók? Ez egy tipikus «látszólag jó ötlet». Miért ne bízzunk a
