Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Az értékelő tudománymetria Magyarországon - Vinkler Péter: Az értékelő tudománymetria alkalmazásának néhány példája Magyarországon
134 VINKLER PÉTER nemzetközi hatásának mértékére. Számos próbálkozás ismeretes a szakterületi különbségek kiküszöbölésére (pl. SEN 1999), de ezek nem váltak általánosan elfogadottá, így gyakorlatilag az egyedüli használható megoldást a relatív mutatószámok kínálják (lásd később). A relatív mutatószámok meghatározásához viszont az értékelt publikációkra érkezett idézeteket is tekintetbe kellene vennünk. Mivel az itt ismertetett eljárás egyik célja, hogy a vizsgált év után következő évre szolgáltasson a kutatási támogatás szétosztásához szükséges adatokat, a teljesítmény és az annak alapján történő finanszírozás nem szakadhat el egymástól 4-5 évre, nem várhatja meg az idézetek beérkezését. Az említettek miatt a közlés helye szerinti értékelést kell választanunk. Mivel más, évről-évre rendszeresen közzétett, a folyóiratok hatását, nemzetközi szerepét jellemző standardizált mutatószám a Garfield-tényezőkön kívül nem ismeretes - így ezeket kell alkalmaznunk. Tesszük ezt annak ellenére, hogy ismerjük azokat az ellentmondásokat, amelyek a GF-adatok kiszámításának részleteiben rejlenek (MOED ET AL. 1999). Az Intézet tematikája a kémia és a rokon szakterületek széles körét öleli fel; a kutatások kiterjednek a szerves és a bioorganikus kémiára, a fizikai kémiára, a kémiai szerkezetkutatásra, a polimer kémiára stb. A gondokat az okozza, hogy az említett területeken belüli alterületek tudománymetriai sajátságai (pl. hivatkozási szokások, információk elévülésének sebessége, éves publikációs sebesség mértéke stb.) is erősen különböznek. Az 1. táblázat adatai elárulják, hogy a kémián belül mind az egyes tudományterületekhez rendelhető folyóiratok «átlagos idézettsége» (GF m), mind az egyes idézettségi osztályokban lévő százalékos «folyóirat gyakorisági» adatok lényegesen különböznek, még közel azonos GF m-értéknél is. A 0,20 alatti GF-tényezőjű folyóiratok között sok vegyészmérnöki tudományokkal, alkalmazott kémiával, valamint polimer tudományokkal foglalkozó kiadványt találunk, míg ezeken a területeken a 3,00 feletti folyóiratok száma csekély. A vizsgált kémiai területek közül a legkisebb GF m-értéket az alkalmazott kémiai, a legnagyobbat a biokémia és molekuláris biológia (BMB) tárgykörével foglalkozó folyóiratok mutatják. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a legjobb polimer kémiai (vagy matematikai, mérnöki) folyóiratban közölt cikkek átlagos szakmai színvonala éppoly magas, mint a legjobb fizikai kémiával vagy a biokémiával foglalkozó kiadványokban megjelenteké. Az 1. táblázatban feltüntettük a «tudományterületi tényező» ( TT) adatát is (VINKLER 1988), amelynek révén a különböző területek folyóirataiban megjelent cikkek pontértékei azonos nevezőre hozhatók. A «tudományterületi tényezők» szerint a felsorolt tudományterületek három csoportba oszthatók: az elsőbe egyedül a BMB-terület került {TT = 1), míg a kémia, szerves kémia, fizikai kémia, analitika, orvosi kémia 7T-értékei egymáshoz közeliek (1,47-1,96). A harmadik csoportba a relatíve kis GF-értékű, nagy 7T-adatú polimer-tudományi (3,47), alkalmazott kémiai (3,70) és vegyészmérnöki (3,30) folyóiratok tartoznak. Az előzőekben említett körülményeket minden olyan esetben vizsgálni szükséges, amikor különböző szakterületeken tevékenykedő csoportok publikációit értékeljük. Sajnos a 7T-adatok
