Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Jan Vlachy A krízis tünetei valóban nyilvánvalóak, az alkalmazott kaotikus terminológiát tekintve: de kérdem én, tisztelt kollégák, bizonyos-e, hogy a Scientometrics folyóirat bibliometriai témákkal fogalakozik (lásd az 1978-1993 közötti címoldalt)? Nem lehetett volna már a vitaindító cikkben valamivel csökkenteni ezt a káoszt? Nem lett a bibliometria kifejezés már elégszer a sárba rántva, és egyébként is, a tudománymetria legalább fele arányban bibliometriai eszközöket használ, ami pedig fordítva már nem igaz. Ha szókimondó akarok lenni, akkor kijelenthetem, hogy a mi négy féltékenyen őrzött «metriánk» gyakran és régóta csak egy nevetséges kis morzsa még azok számára is, akik partnereink vagy támogatóink lehetnek. A krízis okai - és néhány javasolt megoldás A nagy személyiségek nem haltak még ki teljesen. Néhányan magas pozícióba kerültek, mások pedig legendává váltak. Azért sincsenek már jelen többé, mert egyre inkább elhatároljuk magunkat az olyan emberektől, mint Lotka, Pareto, Zipf, Bradford, Solla Price, Merton, Dobrov, Nalimov, Yablonsky, Khursin, Kozachkov, Khaitun, SpiegelRösing, Ruff, Moravcsik, Brookes és a néhány, még közöttünk lévő aggastyántól. Valóban elvesztettük a helyes útirányt és nem áll rendelkezésünkre egy általános tudásanyag, de vajon megpróbáltuk-e a nagy klasszikusok munkáit feldolgozni? Miért félünk a rosszul alkalmazott módszerektől és közhelyektől, amikor az első «metriával» foglalkozó kutatóink már rég túlléptek önmagukon, és szeretetüket már meditáción keresztül fejezik ki? De vajon ismerjük-e ezeket a nagy embereket? Mi történik akkor, ha egy személy nagysága valójában a körülötte lévő misztikummal mérhető? Nekünk nem kell ebben hinnünk - de vannak olyan «szellemi óriásaink», akik láthatólag ezt teszik - ők voltak azok, akik valamikor több tucat törpe képében megalkották a «metria» tudományát.