Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Anthony van Raan Bár értékelem Glänzel és Schoepflin őszinte aggodalmát kutatási területünk jövőjét illetően, pesszimizmusuk szerintem nem teljesen megalapozott. Metodológiailag jelentős fejlődés történt az alkalmazható bibliometriai indikátorok kialakításában és alkalmazásában, a szabványok és azok hivatkozásainak analízisében, és a bibliometriai térképezés területén. Az elméletben érdekes új gondolatok megjelenését látom a tudomány és a technológia, mint összetett rendszerek megértésében. Azonban ez a probléma olyannyira komplikált, hogy azonnali gyakorlati változást nem lehet várni. Amire a továbbiakban szükség van, az kitartó és mindenre kiterjedő empirikus munka. Az empirikus munka mára már sok mindent kimutatott a hivatkozások szerepéről. A tudománnyal foglalkozó szociológusok «modelljeiket» általában az idéző műre alapozzák, és nem tudnak magyarázatot adni a «másik oldal» időtől való függésére: azaz az idézettségre. A bibliometriai indikátorokkal végzett rengeteg munka - hála a megfontolt módszertani alapokon nyugvó, kiterjedt empirikus kutatásoknak - azt mutatja, hogy a kapott idézetek - az idéző szerzők szociológiai motivációitól függetlenül - statisztikailag legalább egy szempontból nagyon hasznos mérőeszközei a tudományos munka minőségének: mégpedig a nemzetközi téren kifejtett hatásra nézve. A «hatás» meghatározása legalább olyan nehéz, mint a «boldogság» meghatározása. Azonban a pszichológusok még ezekre a fogalmakra is képesek voltak elfogadható mennyiségi értelmezést adni. El kell fogadnunk, hogy sok esetben nem kehet egyváltozós egyenletekkel leírni a folyamatokat, és emiatt nem lehet őket úgy mérni, mint a fizikában a hőmérsékletet, a nyomást stb. A hatáshoz hasonló fogalmak természetesen jóval szélesebb kategóriát alkotnak, akár a manapság népszerű «fuzzy» szóval is jellemezhetjük őket. Ezért sosem lesznek tiszta elméleti definícióink, ahogy azt a szerzők kérik, hanem csak korrelációkat figyelhetünk meg egy jelenség (például a hivatkozások száma) és egy másik jelenség (például a bírálók működése) között. Ezt most is így történik a jól megtervezett bibliometriai tanulmányokban. A hatás meghatározásáról szóló további vita nem egyéb üres szócséplésnél. Nem értek egyet a szerzők véleményével arról, hogy a tudománymetriában a munka a lényegtől a technikák felé fordult. Ahogyan azt korábban is mondtam, több és jobb empirikus munkára van szükségünk. A szakember szerszámai a jó minőségű