Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Vitaindító - Wolfgang Glänzel, Urs Schoepflin: Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl
Wolfgang Glänzet , Urs Schoepflin Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl Vitaindító Napjainkban általánosan elismert tény, hogy a 60-as évek végétől a tudománymetria területén ugrásszerű fejlődés zajlott le. Ezt jelzi a publikációk számának növekedése és az, hogy mind több kutató foglalkozik ezzel a tudományterülettel. Egyre elterjedtebb a kvantitatív módszerek alkalmazása a tudománytan területén is. A tudománypolitika pedig, amikor megkísérli különféle szempontok szerint számba venni és értékelni a tudományokat, előszeretettel hívja segítségül az objektív (vagy objektívnek látszó) mutatószámokat és a bibliográfiák könnyen hozzáférhető adatbázisait. Eredetileg a tudományterületet néhány lelkes, jobbára «hobbyból» tevékenykedő kutatóegyéniség határozta meg. Utóbb interdiszciplináris megközelítéseket is integrált, egyik részről matematikai és fizikai modelleket, másfelől szociológiai és pszichológiai módszereket, nem is beszélve a könyvtártudomány régi hagyományairól. A nyolcvanas évek elejétől a bibliometria jól körvonalazható tudományos diszciplínává fejlődött specifikus kutatási profillal, számos alterülettel és az ehhez szükséges kommunikációs struktúrákkal. (Az első nemzetközi bibliometriai tárgyú folyóirat, a Scientometrics megjelenése 1979-ben, 1983-tól kezdődően nemzetközi konferenciák.) Láthatóan a nagyobb projektek támogatása lett a szokásos formája a tudománymetriai kutatások finanszírozásának. Ily módon «kis tudománymetriából» «nagy tudománymetriává» fejlődött ez a tudományterület. Sajnos vannak ezzel a «sikertörténettel» ellentétes, negatív fejlemények is: három évtizeddel a Little Science, Big Science (PRICE 1963) megjelenése óta, amely a bibliometria egyik megalapozó művének tekinthető, a tudományág módszertani fejlődése láthatóan stagnál, az elméleti modellezésben és a célok megfogalmazásában is. Ez a fiatal tudományág - a bibliometria, informetria és tudománymetria nem aknázta ki eléggé potenciális lehetőségeit: a különböző területek közötti kommunikáció megtorpant, az alterületek eltávolodtak egymástól. Megfigyelhető, hogy a tudománymetriát szinte kizárólagosan a tudománypolitika és -szervezés napi igényei határozzák meg és tudományos tartalma már nem több mint pusztán adatok szolgáltatása. Ugyanakkor néhány elméleti szakember mintha elrugaszkodna a realitásoktól és átlépné az alapkutatás és a spekuláció közötti határvonalat.
