Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine

II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* effektust", amennyiben bármely kutatási eredményük - mégha egyesek gyengébb minőségűek is — különleges figyelmet vált ki. Cole és Cole

9 beismeri, hogy ha egy kutató összidézetszámát tekintjük, ezek egy része a dicsfény-effektusnak tulajdonítható, de azzal érvelnek, hogy ennek az effektusnak a nagysága egyenesen arányos a kutató munkájának jelentőségével és ezért nem befolyásolja az idézetek minőségmérési felhasználását. Ebben az érvelésben azonban legalább két főbb gyenge pont található. Először is az aktuálisan idézett munka minősége nem szükségképpen olyan jó, mint az előző kutatás, amely a dicsfény-effektus méretét megszabja (lásd 12 irodalom, 1173 old.). Másodszor a dicsfény-effektus és a múltbeli kutatás minősége közötti kapcsolat esetleg nem-lineáris, ami azzal jár, hogy az idézetszámon alapuló analízis eltúlozhatja az alacsony és magas színvonalú kutatás közötti különbséget." Például a Nobel-díjasok dicsfény-effektusa valószínűleg sokkal erősebb, mint ami a British Royal Society érem nyertesének jut (gyakran nem is sokkal gyengébb minőségű munkáért) annak a hihetetlen népszerűségnek a következtében, amit a tudományos népszerűsítő és bulvársajtó a Nobel-díjasoknak biztosít.' Mindezen problémák mögött, amelyek az idézettség minőségmérő funkciójával kapcsolaban merülnek fel ott rejlik tudatlanságunk az okokat illetően, miért idéznek a szerzők bizonyos munkákat, és nem másokat. A fenti problémák főként azért támadnak, mert az egyszerű idézetelemzés a hivatkozás rendkívül racionális modelljét tételezi fel, olyat, amelyben az idézeteket úgy tekintjük, mint amelyek elsődlegesen tudományosan értékelik a korábi magas színvonalú vagy fontos munkákat, és amelyben a potenciális idézők egyforma valószínűséggel hivatkoznak adott cikkekre (tekintet nélkül arra, kik a szerzők, hol közölték a cikket, milyen nyelven írták stb. — más szóval a modell a tudományos ötletek „szabadpiacára" épül). A modell azt is feltételezi, hogy az idézési magatartás normatíváit a „külső" kényszer lényegében nem érinti (e kényszerbe beleértendő az is, hogy a kutatók tudatában vannak, hogy az idézetelemzést teljesítményük értékelésére használhatják), és hogy minden hivatkozás azonos értékű vagy szándékú. Egy ilyen modell nyilvánvalóan túlegyszerűsített és valószínűleg nagyon félrevezető ábrázolása az idézési folyamatnak, amely tevékenység — hasonlóan a kutatás más oldalaihoz - társadalmi tevékenység. Egy szerző idézési gyakorlatát csak akkor érthetjük meg teljesen, ha az egyéni szellemi érdeklődéssel, az intézményben elfoglalt helyzettel, és a társadalmi és politikai célokkal összefüggésben vizsgáljuk. Mielőtt vizsgálnánk ennek a gyakorlati megvalósítását, előbb néhány fogalmi különbséget kell tennünk, hogy bizonyosak legyünk afelől, hogy mit jeleznek az idézetszámok és mit nem. A közlemények minősége, fontossága és hatása Az idézettségi mutatószámok korábbi alkalmazásaiból, mint már láttuk, hiányzott a fogalmi tisztaság azt illetően, hogy voltaképpen mit is mérnek az idézet-gyakoriságok. E problémák leküzdésére néhány szerző megkísérelt a publikációk „minősége" és „hatása" között különbséget tenni, aképpen érvelve, hogy még akkor is, ha az idézetek nem megfelelő mutatószámai a cikk minőségének legalább a tudományos közösségre gyakorolt hatását tükrözik (pl. 15 irodalom, 30 old.). Kevesen mutattak azonban rá pontosan, mi is az, amire e két fogalom utal. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy ha meg akarjuk érteni, mi az amit az idézettség mér - ha egyáltalán mér valamit -, akkor nem két, hanem három fogalom között kell különbséget tenni, éspedig a kutatás „minősége", a „fontossága" és a „hatása" között (vö. 28 irodalom, 27 old.) E három fogalom közül az első magára a kutatásra utal, míg a másik kettő inkább külső gondokat jelöl, az adott kutatás és egyéb kutatási területek kapcsolataira vonatkozik és más kutatási tevékenységekhez fűződő kapcsolatok erősségét, vagy az azok szempontjából vett következményeket úja le.