Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine

102 II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* (lásd pl. 23 irodalom, 892 old.). Cole és Cole

1

0 a következőképpen reagálnak erre a kritikára: „Történelmi visszapillantásban sok jelentős munkáról kiderül, hogy „hibás"... Egy közlemény, amely eléggé fontos ahhoz, hogy sok idézetet kapjon, valószínűleg jelentős hozzájárulásnak tekinthető,"

p Noha ebben nem kevés igazság van, jól illusztrálja azt a fogalmi zavart, ami a „minőség" szó használatát jellemzi és amely jellemzőt az idézetek sokak szerint mérnek. Harmadsorban fennáll az a probléma, amely a kisszámú rendkívül fontos munkával (pl. Einstein dolgozataival) kapcsolatos, amely munkák forradalmian új, alapvető gondolatokat tartalmaznak. Amint ezeket a gondolatokat elfogadják, és azok tökéletesen beépülnek a tudásanyagba, az eredeti cikkeket esetleg már csak ritkán idézik. Cole és Cole

9 (31 old.) elismeri, hogy ez az egyedi cikkekre nézve hibát okozhat, de állítja - ismét csak kevés támogató bizonyíték birtokában —, hogy több folyóirat vagy több kutató esetében ez nem okoz problémát. Negyedsorban, egy magas színvonalú közlemény egy kicsiny, szűk vagy erősen specializált szakterületen esetleg kevés idézetet kap — kevesebbet, mint egy hasonló minőségű cikk egy népszerűbb területen (lásd 35 irodalom, 30 old.). Egy összehasonlítás alapján a szilárdtestfizikai és az ennél szűkebb nagy-energiájú fizikai szakterületek között (noha ez utóbbi eléggé messzeesőnek tűnik egy tipikusan „szűk" szakterülettől) Cole és Cole

9 (28—29 old.) arra a következtetésre jutott, hogy a fent említett effektusra nincs bizonyíték, bár hozzáteszik, hogy igen kis tudományterületekre jelenthet problémát.

q Más szerzők vitatkoznak Cole és Cole eme állításával, aképpen érvelve, hogy ha az idézettséget a minőség mutatószámának használjuk, akkor annak a cikk-populációnak a méretét figyelembe kell venni, amelyben esetleg a szóban forgó munkára hivatkozás található (lásd pl. 51 irodalom, 195—96 old.). Más szóval különböző szakterületek összehasonlításakor, vagy ugyanazon szakterülethez tartozó különböző keletű kutatások egybevetésénél az idézetek számát „normalizálni" kell. Az ötödik tényező, amely az idézetek száma és a minőség közötti összefüggést befolyásolja, az ön-idézetek hatása. Ennek előfordulása részben a szakterület nagyságának, részben pedig fejlettségi állapotának a függvénye,

1 noha az ön-idézés szerkezetére több más tényező is hat, beleértve az egyén vagy a csoport „nyitottságát" azzal a munkával szemben, amelyet máshol végeznek. Azokból a vizsgálatokból, amelyeket Matheson

3

3 (208 old.) végzett a brit egyetemek kémiai tanszékein, kiderül, hogy az ön-idézettség jelentősen változhat (egy kettes tényezővel) az azonos területen dolgozó különböző kutatócsoportok között. Ez azt sugallja, hogy — legalábbis az ön-idézést magas fokon űző csoportok esetében — a kapott idézetek számát részben meghatározza a termelt publikációk száma. Következésképpen az idézetek száma a publikáció „mennyiségét" és „minőségét" is tükrözheti. Az idézettség minőségmérési felhasználásával kapcsolatos további probléma abban rejlik, hogy bizonyos típusú cikkeket gyakrabban idéznek, mint hasonló kvalitású más közleményeket. Így például elméleti fizikai szerzők gyakran idéznek matematikai irodalmi beszámolókat új matematikai technikák fejelsztéséről, ami mondanivalójuk tömörítését teszi lehetővé. Hasonlóképpen a kémiában és a biológiában az alapvető kísérleti módszereket

s leíró cikkeket néha igen gyakran idézik, függetlenül attól, hogy az eljárás első leírását tartalmazó munka magas színvonalú kutatásnak felel-e meg, vagy sem (lásd 44 irodalom, 699 old.). így egy cikk idézettsége esetleg nem csupán minőségét, de jellegét is tükrözheti. Végül, az idézetszámlálás alkalmazását komplikálhatja a „dicsfény-effektus" — az a tény, hogy ha az idézhető cikkekből választék van, akkor a szerző hajlik arra, hogy a kiváló tudósok munkájára hivatkozzon (lásd 50 irodalom, 229 old). Azok a kutatók, akik a múltban jelentékeny kutatási eredményeikkel hírnevet szereztek, később élvezik a „dicsfény-