Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
II. KÜLFÖLD - 1. Mérhető-e a tudományos kutatás minősége? J. R. Cole és S. Cole
92 MÉ RHETÖ-E A TUDOMÁNYOS KUTATÁS MINŐSÉGE? Elterjedtség. Az egyik probléma, amellyel foglalkozunk az, hogyan befolyásosa a rétegződési rendszerben elfoglalt hely egy tudós felfedezésének elterjedését. Az idézetszám felhasználható arra is, hogy a kutató munkájának elteijedtségét jelezze. Felhasználás. További analizálandó probléma az, hogyan befolyásolja egy tudós rétegződési elhelyezkedése azt, hogy ki fogja munkájának hasznát venni. Az idézettséget a felhasználás, a hasznosítás mérésére fogjuk alkalmazni. Ekkor azonban már nem annyira az érdekel bennünket, hogy hányan idézik a kutatót, hanem inkább az idéző jellegzetességei. Persze ugyanakkor az idézési index egy teljes listát ad arról, hogy kik idéznek egy adott kutatót. Amikor a SCI-1 több különféle koncepció mérésére használjuk, ügyelnünk kell arra, hogy a tautológiát elkerüljük. Igen könnyű egy olyan kijelentést tenni, hogy „azok a kutatók, akik a legmagasabb színvonalú munkát végzik, a legtöbb elismerést kapják", amikor mindössze egyetlen idézetszámunk van mindegyik kutatóra. Végkövetkeztetések A rendelkezésre álló adatok azt jelzik, hogy a közvetlen idézetszámok szorosan korrelálnak szinte bármely kifinomultabb minőségi mérőszámmal. Azok a korrelációs együtthatók, amelyek a közvetlen és a súlyozott idézetszámok között, továbbá a közvetlen idézetszámok és azok között vannak, amelyek olyan többszerzős cikkekre utalnak, amelyekben vizsgált kutató nem első szerző, mind 0,80 fölötti. Így tehát biztonsággal lehetséges a közvetlen idézettségi adatok használata. Bizonyos elemzési helyzetekben a feladat természeténél fogva megfelelőbb lehet a súlyozott idézetszámok használata, vagy a többszerzős munkák figyelembe vétele, de ezeknek a speciális eljárásoknak a használata csak az elemző ízlésének a függvénye és nem következik metodikai szükségszerűségből. Nyüvánvalóan bizonyos problémák rejlenek abban, hogy az idézettségi adatokat a kutatási eredmények színvonalának megítélésére használjuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kell vetnünk az idézettségnek a minőség hozzávetőleges mutatószámaként való haszálatát. Ha az idézettségben mutatkozó kis különbségeket jelentősnek tekintjük, akkor hibát követünk el az idézettség hasznos alkalmazásában. Nem lenne pontos azt állítani, hogy az a kutató, akinek életművére az 196 l-es SC/-ben hat vagy hét idézetet találunk, jobb munkát végzett, mint az akire öt vagy hat idézet utal. Más szóval az idézettség nem alkalmas finom minőségi különbségtételre. Azt ületően azonban semmi kétség sem lehet, hogy nagy idézettségbeli különbségek megfelelően tükrözik a munkák minőségi különbségeit. Irodalom 1. Lásd: Derek de Solla Price: Little Science, Big Science, Columbia University Press, New York, 1963. Magyarul: Kis tudomány - nagy tudomány, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979; Myron B. Coler (Szerk.): Essays on Creativity in the Sciences, New York University Press, New York, 1963; Logan Wilson: The Academic Man: A Study in the Sociology of a Profession (újranyomás), Octagon Press, New York, 1964,110 old., Diana Crane: Scientists at Universities. Valójában az értékelőknek rengeteg nehézségét okozott még kis számú cikk jelentőségének elbírálása is. Noha alkalmanként bírálóbizottságot használnak, igen gyakran találkoznak az értékelés alapját adó egyöntetűség és a szakértők egyéni elfogultságának problémáival.
