Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
II. KÜLFÖLD - 1. Mérhető-e a tudományos kutatás minősége? J. R. Cole és S. Cole
88 MÉ RHETÖ-E A TUDOMÁNYOS KUTATÁS MINŐSÉGE? kön) a szilárdtestfizikai cikk több idézetet fog kapni. Noha ez első pillanatban hihetőnek tűnik, alaposabb meggondolással kiderül róla, hogy logikailag megalapozatlan. Ugyanis noha a szilárdtest fizikában több idézet kerül forgalomba, mint az elemi részecskék tudományában, a szilárdtest fizikában a publikációk száma is nagyobb. Következésképpen az idézhető irodalom teljes mennyisége szintén nagyobb. így azután nem következik logikusan, hogy mivel a terület nagyobb, egy munkát többen idéznek. Továbbá, ha a szakterület nagysága és az idézetek száma egymással kapcsolatban lenne, e két mennyiség között pozitív korrelációt találnánk. Bizonyítékaink vannak azonban arra, hogy — legalábbis a fizikában - semmiféle kapcsolat sincs a szakterület nagysága, és a benne dolgozók munkájára utaló idézetek száma között. A National Science Foundation adatai szerint 1966-ban az Egyesült Államokban 4593 szilárdtest fizikus és 1833 részecske fizikus működött. 1 2 Az 1308 egyetemi fizikussal kapcsolatos adataink azonban nem árulnak el jelentős különbséget e két szakterületen dolgozó fizikusok idézettségében. Az SCI 1961, 1964 és 1965 évi köteteiben a szilárdtest fizikusok átlaga 17 idézet, míg a részecske fizikusoké 19 volt. Néhány szélsőséges esetben azonban igaz lehet, hogy kapcsolat van a szakterület mérete és a benne dolgozók munkájára vonatkozó idézetek száma között. Ha például a szakterületen mindössze néhány kutató tevékenykedik, a munkájukra vonatkozó idézetek számát korlátozza e szakterület összes idézeteinek kicsiny száma. A tudomány jelenidejűsége A fizikában megjelenő munkák felezési ideje nem több, mint öt év, azaz egy adott évben megjelenő cikkekben található hivatkozások legalább 50%-a a megelőző öt évben publikált munkákra vonatkozik. Ezt a tényt figyelembe kell vennünk, ha olyan fizikusok tevékenységét hasonlítjuk össze, akik legjelentősebb eredményeiket különböző időpontokban tették közzé. Két közlemény, amelyek eredetileg „egyforma" színvonalú, minőségű volt, eltérő számú idézetet kaphat az 1961 évi SC/-ben, ha az egyik cikket 1941-ben, a másikat 1959-ben publikálták. Ez természetesen nem volna lényeges, ha az idézetelemzőt csupán a két munka jelenlegi, mai fontossága érdekli. Lehetséges azonban, hogy a vizgálódás célja a „minőség" felmérése, amely nem időfüggő mennyiség. E probléma kezelésére egy idézetsúlyozási eljárást 1 3 dolgoztunk ki. Ez lényegében abból áll, hogy a régebbi munkák idézeteinek nagyobb súlyt tulajdonítunk, mint a jelenlegiekének. Minthogy egy adott területen (a fizikában) az idézetek 70%-a utal az előző öt évben megjelent munkákra, míg 4% olyanokra, amelyek töb, mint húszévesek, ezért az utóbbi cikkek súlyát 17-nek vettük (ami a 70%: 4% arányból adódik). Noha az idézetek súlyozása koruk szerint elvileg szükségesnek tűnik, mégis igen szoros korrelációt találtunk a súlyozott és súlyozatlan összidézetszámok között (r = 0,80). Még erősebb a korreláció akkor, ha a fizikusokra vonatkozó súlyozott és súlyozatlan idézetekből azokat tekintjük, amelyek e kutatók három „legjobb" évében született publikációkra utalnak (r = 0,96). Tekintve, hogy a fizikusokra utaló súlyozott idézetek ilyen erősen korreláltak a súlyozatlanokkal, úgy tűnik, hogy a lényegi következtetéseket a súlyozás elhagyása nem befolyásolja. Ha súlyozást alkalmazunk, még egy problémával foglalkoznunk kell. Derek Price szerint „noha az idézett irodalom fele általában fiatalabb egy évtizednél, az azonban vüágos, hogy nagyjából minden publikált munkának az időtől függetlenül mindig van kilátása arra, hogy később felhasználásra kerüljön". 1 4 A késleltetett elismerés vizsgálatában úgy találtuk, átlagosan nagyjából azonos számú idézetet kaptak 1966-ban is. így, legalábbis rövid időszakaszra Price gondolata helytálló. A fent tárgyalt súlyozási eljárás nincs Price modelljével
