Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 1. Mérhető-e a tudományos kutatás minősége? J. R. Cole és S. Cole

85 MÉ RHETÖ-E A TUDOMÁNYOS KUTATÁS MINŐSÉGE? Noha az idézetelemzés egy fejlettebb módszert jelent arra, hogy egy kutató munkájá­nak minőségét vagy hatását megítéljük, e módszer alkalmazásánál bizonyos problémák lép­nek fel. E problémák többsége nem egyszerűen technikai, hanem alapvető, elvi jellegű. Vegyük sorra először a lényegi problémákat. Értékelési hibák Alkalmanként „hibák" fordulhatnak elő a tudományos munka értékelésében. Egy-egy kutató munkájának jelentőségét nem mindig ismerik fel azonnal. Az új elgondolások (külö­nösen azok, amelyek alapvető tudományos paradigmák megváltoztatásához vezetnek) néha ellenállásba ütköznek vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják őket. 7 Vannak nagy tudomá­nyos újítók, akik saját korukban ismeretlenek maradnak, és csak haláluk után ismerik el őket. Mendel a klasszikus példája azoknak a tudósoknak, akiknek munkáját kortársaik nem érté­kelték, de későbbi tudósgenerációk nagy tisztelettel övezték. Ha az idézeteket használjuk a minőség mérésére, szükségképpen helytelenül osztályozzuk azokat a műveket, amelyekkel szemben éppen ellenállást fejtenek ki, vagy amelyeket helytelenül ítélnek meg. Mivel az, hogy mely munkák ütköztek ellenállásba, vagy melyeket ítéltek meg igazságtalanul, csak történel­mi távlatban derül ki, ejárásunk hibája vitathatatlan. A jelentős művekkel szembeni ellenál­lás problémája azonban a jelenkor tudományában kevésbé égető, mint a múltban. Annak ér­dekében, hogy a tudományos felfedezések késleltetett elismerését tanulmányozzuk, a cikkek­re vonatkozó idézési tendenciákat az idő függvényében tanulmányoztuk. Egy 177 cikkből álló minta analízisében, amelyek a Physical Review-ból származtak, erős korrelációt talál­tunk a cikkekre a megjelenésük után egy évvel történt idézetek száma, és a három évvel ké­sőbbi idézetek száma között (r = 0,72). Amikor különböző tudományterületeken 1950 és 1961 között publikált cikkek idézési tendenciáit vizsgáltuk, hasonló erős korrelációt talál­tunk az idézetszámok között az 196 l-es, illetve az 1966-os SCI kötetekben. Noha a tudomá­nyos felfedezések késleltetett felismerésének ideális vizsgálatában hosszabb időtartamokat kellene vizsgáljunk, az előbbi adatok legalábbis utalnak arra, hogy a modern tudomány köz­lési és értékelő rendszerei eléggé hatékonyan működnek ahhoz, hogy kicsiny legyen azon ese­tek száma, amelyekben a műveket megjelenésükkor nem veszik figyelembe, de később fon­tosnak ismernek el. Természetesen mindig adódnak az értékelő rendszerben hibák. Ha ezek a hibák véletlenszerűen oszlanak meg, akkor az idézeteknek a minőség mértékeként való használata nem befolyásolja a lényegi következetéseket. Bennünket szociológusokat nem az egyedi esetek, hanem a társadalmilag meghatározott szabályszerűségek érdekelnek inkább. Kritikus idézetek Előfordulhat, hogy az idézetek a hivatkozott cikket bírálják, vagy elutasítják. Az azon­ban valószínűtlen, hogy értéktelen munkát részletes bírálatra érdemesnek tartsanak. Ha a munkában olyan hiba van, hogy gyakori kritikát vált ki, akkor — bár a cikk hibás — mégis valószínűleg jelentős hozzájárulást képvisel. Egy munka jelentőségét nem határozza meg szükségképpen, hogy tartalmaz-e hibát, vagy sem. Mint már előbb említettük, a tudomány sok nagy történelmi alakjának munkája volt „hibás" vagy téves valamilyen értelemben. Való­színűtlen, hogy bármely hibás munka, amelynek hibája nem „hasznos hiba", valaha is nagy­számú idézetre tegyen szert. Tegyük fel, hogy van összesen ezer, tudományos munkára vo­nakozó idézetünk, és ezek közül száz valamilyen munkákat kritizál, avagy értéktelenként el-

Next

/
Thumbnails
Contents