Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

I. MAGYARORSZÁG - 3. A kutatómunka eredményeinek értékelése az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében Vinkler Péter

45 KUTATÓMUNKA ÉRTÉKELÉSE AZ MATA KKKI-BAN a Carbohydrate Research c. folyóiratban publikált cikkekre 1980-ban történt hivatkozások alapján számított IF

9 = 1,245; az 1980-as „two years" IF

2 pedig: 1,644; ugyanezek az adatok a Journal of Organometallic Chemistry c. folyóirat esetében: IF

9 = 1,392; IF

2 = = 2,627, míg az Acta Chim. Acad. Sei. Hung -nál IF

9 = 0,341; IF

2 = 0,371). A rövid távú idézettségi számok általában nagyobbak, mint a hosszabb idő alapján számoltak. Ismert tény, hogy adott folyóirat cikkét általában az ugyanabban a folyóiratban megjelenő cikkek idézik a legerősebben. Ennélfogva tehát, ha egy folyóiratnál a cikkek átfutási ideje hosszú vagy/és a folyóirat olyan területről tájékoztat, amelyen a kutatások természete miatt lassabban születnek meg az eredményeket publikáló cikkek, több mint 3 év eltelhet az idézett és az idéző cikk megjelenése között, s így a kiadvány kétéves IF értéke jóval alacsonyabb lesz, mint azé, amelyikben a cikkek átfutása gyorsabb. Kutatórészlegek értékelése A tudományos kutatómunka eredményessége abszolút értékének meghatározása helyett inkább a teljesítmény relatív értékének mérését kíséreltük meg. A relatív itt arra vonatkozik, hogy az egy kutatóhelyen levő, egymástól nem nagyon különböző tudományterületeken dolgozó részlegek teljesítményét viszonyítottuk egymáshoz. Sokkal komplikáltabb lenne (ha lehetséges egyáltalán) teljesen különböző tudományterületeken dolgozók (pl. biokémikus, matematikus, közgazdász stb.) munkájának eredményeit összevetnünk. Részlegek (10-30 kutatóból álló csoportok, oszályok) összehasonlítása számos előnyt rejt magában. Ha egyetlen kutató - vagy egyetlen téma (értve ezalatt azt a viszonylag önálló tudományos kutatási területet, amelyet évente legalább egy, de legfeljebb mintegy 3—5 kutatói kapacitás-hányaddal művelnek)

7 publikációs teljesítményét értékelnénk, ennek számos hátránya lehetne. Ilyen például a következő: Egy-egy személy vagy téma szinte törvényszerűen publikációs hullámhegy után völgybe kerül, tehát általában ingadozó a teljesítménye. Ennek okai lehetnek például: témaváltás, készüléképítés, ipaijogvédelmi (vagy egyéb) szempontok miatti publikálási kötöttségek, anyag- vagy berendezéshiány, személyi változások. A felsoroltak a mintegy 10—30 kutatót magukba foglaló egységek teljesítményét befolyásolják ugyan, de sokkal kevésbé, ezért „zajoknak" tekinthetők, amelyek hatásai kiszűrődnek, nem zavarják lényegesen az összehasonlítást. Hasonlóképpen részesítik előnyben, illetve sújtják a rendszer más szabályozói is mindegyik részleget. A nagy IF-ú folyóiratok „lepontozása", illetve a kisebb értékek bizonyos fokú „megemelése" egyformán előnyös (hátrányos) mindegyik részlegnek. A szabályok egyértelműen orientálják a kutatórészlegeket mind a publikációs stratégia (érdemesebb jobb IF-ú folyóiratokban közölni) helyesebb megválasztására, mind pedig - a nagyobb idézetszám (lásd később) elérésének érdekében — színvonalasabb tudományos eredmények közlésére. Természetes, hogy a részlegekre kidolgozott rendszer főbb elemei tovább vihetők (sőt tovább is viendők!) csoportokra. (3-10 kutató) vagy egyénekre vagy akár tematikai egységekre is, de akkor szem előtt kell tartanunk a vázolt okok miatti gondokat is. A kooperációs faktor A tudományos kutatómunka eredményeként létrejövő publikációk a legtöbb esetben nem egyetlen szerző nevéhez, hanem többéhez kötődnek. A kutatóintézet esetében — mivel az értékelés alapegysége: a kutatórészleg — figyelembe veendő, hogy egy-egy részleg nem