Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

III. FÜGGELÉK - 2. A tudomány szervezetének kialakulása: Egy tanmese tanulságai M. J. Moravcsik

204 A TUDOMÁNY SZERVEZETÉNEK KIALAKULÁSA a dologgal, de ezúttal kis csemetéket kapott a szomszédjától. Ezek el is kezdtek nőni, éső az ápolásukat a maga módján folytatta. Időnként megkurtította a gyökereket, hogy ne nyúljanak túl messze a talajba és ne fogyasszanak túl sok tápanyagot meg vizet. Ahogyan a kis ágak nőni kezdtek és néhány levélke is kihajtott, az összes ágat lenyeste egy kivételével (amelyik hasonlított a szomszéd fáján a gyümölcstermő ágra), és a meghagyott ágon gondosan nyírta a leveleket, nehogy fái valami haszontalant teremjenek. Az eredmény azonban sikertelenség lett. Fái ugyan megnőttek, de torzak lettek és nem hoztak gyümölcsöt, hiába fordított ápolásukra annyi időt. Évről-évre, ha kedve szottyant gyümölcsöt enni, csekélyke jövedelméből kellett valamit kiszorítania, hogy gazdag szomszédjától gyümölcsöt vehessen. Ez a sikertelenség súlyos teherként nehezedett a fiatal ember lelkére. Itt nem csupán arról volt szó, hogy Fizetnie kellett a megkívánt gyümölcsökért. Egyre inkább rádöbbent, hogy ez a teher alacsonyabbrendűségének érzéséből fakadt, abból az érzésből, hogy képtelen szomszédjával a versenyt felvenni. Végtére is megunta az egészet és elhatározta, hosszan elbeszélget gazdag szomszédjával és megtudja a gazdagon termő gyümölcsfák nevelésének titkát. Szomszédja azonban semmilyen különleges titkot sem mondott el neki. Nem beszélt varázslatos tápszerekről, okos fogásokról vagy bonyolult eljárásokról a gyümölcstermesztésben. Mindössze saját élettörténetét mesélte el, elsősorban vágyairól beszélt és arról, mi ösztökélte a faültetésre, továbbá azt is elmondta, mennyire meglepődött amikor fái gyümölcsöt kezdtek hozni. Azután töprengve hozzátette: „Azt hiszem az én igazi szerencsém az volt, hogy nem volt szomszédom, akinek csábító gyümölcsfáit nézegethettem volna. Ha lett volna ilyen, az könnyen rosz útra terelhetett volna engem, csakúgy mint téged az én fáim. Ha valaki mások eredményeit szeretné utánozni, azok gyakran elvakítják és így nem látja a lényegnek azt a bonyolultságát, ami az eredményekhez elvezetett. Mivel nekem nem kellett ilyen eredményeket utánoznom, elég szerencsés voltam ahhoz, hogy engedjem magam a lényeg megragadására való törekvéstől el elragadtatni, és így az eredmények jutalmát elnyerni." A tanmese tanulságai Az amit ma általában modern tudományos forradalomnak neveznek, Nyugat-Európában mintegy négyszáz éve kezdődött, amikor néhány úttörő szellemű ember elégedetlenné vált a középkor lomha, fatalisztikus világszemléletével. Mindazt, amit a középkor során a világról tudni véltek néhány specialista adta tovább, aki viszont elfogadott tekintélyek könyveiből vette azokat. Így származott tovább a hit, hogy a világot a keresztények Istenének akarata irányítja, és hogy az emberek az ő kezében tehetetlen bábok. Ezeknek az úttörő elméknek az erőfeszítései következetében intenzív óhaj ébredt az uralkodó világnézet átformálására, a közvetlen megfigyelés és kísérletezés alapján — másszóval egy új életszemlélet kialakítására. Az emberi élet anyagi feltételeinek megjavítása nem tartozott a modern tudományos forradalom hajtóerői közé. Az úttörő ősök aligha ismerhették fel, hogy a világ megértésére irányuló új igyekezet milyen elképesztő hatással lesz ebből a szempontból. Ezt a hatást az emberi élet minőségére valójában csak kb. háromszáz évvel Copernicus (1473-1543) után lehetett érezni, és ennek okait könnyű megérteni. A modern tudomány kezdetén a vizsgálódások olyan természeti jelenségekre összpontosultak, amelyek az érzékek számára közvetlenül megfigyelhetők voltak. így elő-