Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
III. FÜGGELÉK - 1. A hegymászás két módja: Tanmese a tudományszervezésről M. J. Moravcsik
III.l. A HEGYMÁSZÁS KÉT MÓDJA: TANMESE A TUDOMANYSZERVEZÉSRÖL* Tegyük fel, hogy valaki egy hegység tövében, egy kis városban él és szeretne szakavatott hegymászó lenni. Egy lehetőség erre a következő. Kezdetnek felvesz valami kimustrált tornacipőt és felgyalogol a legközelebbi dombra. Mire ez sikerül, már egy kissé liheg, de a következő alkalommal már könnyebben megy, legközelebb még könnyebben és gyorsabban ér fel. Következő lépésben szerez egy hátizsákot, felölt egy erősebb cipőt, és megpróbálkozik a legközelebbi középmagas heggyel. Mikor — egypár próbálkozás után - ez is jól megy már kész is egy kis sátor, hálózsák beszerzésére és megpróbálja az éjszakát fent tölteni. Ezenközben pedig talán tanácsokat is kap néhány alpinista barátjától, akik már csináltak ilyesmit. Rövidesen egészen ügyes és magabiztos lesz, elhatározza, hogy megpróbálkozik a sziklamászókötéllel, és néhány tapasztaltabb barát társaságában - akik készséggel kölcsönöznek kötelet és szegestalpú cipőt — nekifog egy gleccser megmászásának. A végén még ennél nagyobb technikai próbatételekkel is sikerrel szembenéz. És természetesen az egész folyamat során bárki érdeklődjön is, lelkesedéssel meséü, milyen magasra mászott, hány küométert tett meg és milyen lehetetlen sziklafalakat sikerült meghódítania. Az egész igyekezet során sohasem téveszti a fő célt szem elől, a hegycsúcsok meghódítását, a tökéletes alpinistává válást. Van azonban a dolognak egy másik módja is. Először is az ember alpinista kézikönyveket vesz, amelyek nagy részletességgel úják le az expedíciószervezés technikáját. Ezután kapcsolatba lép az Általános Expedíciós, Szafari és Alpinista Szervezettel, előfizet a folyóiratára és postailag kézhez kapja túrafelszerelési útmutatóit. Ezután beszerez sarkvidéki sátrakat, Himalája mászó felszerelést, jégcsákányt, ultramodem szárítva-fagyasztott (liofilizált) táplálékot és expedíciós hegymászócipőt. A jövő expedíciók céljaira bonyolult terveket sző, amelyben szerep jut koordinátoroknak, tolmácsoknak, utánpótlási szervezeteknek és pontos menetrendnek. Sőt e tevékenységek összefogására irodát is felállít a következő vonzó néven: Alpesi Csúcsok Meghódításának Központja (vagy így: Világméretű Alpinista Centrumok Al-Központja, röv.: VACAK). Természetesen eközben az embernek nem jut ideje, hogy akárcsak a legközelebbi dombocskára is felugorjon. Viszont, ha érdeklődnek, elbüszkélkedhet csillogó új berendezéseivel és szorgos Központjával, felajzó beszédeket tarthat a hegymászás fontosságáról, sőt még meg is sétáltathatja új alpinista cuccát az utcán egy kicsit. Nevetséges? Igen, ebben az összefüggésben az - de ha ezt a kétféle módszert most egy más, talán kevésbé ismerős területre vetítjük, akkor nyilvánvalóan nem is olyan nevetséges. Tegyük fel, hogy valaki új tudományt és technológiát akar meghonosítani egy olyan országban, ahol gyakorlatilag ezek még nem léteznek. Ismét csak két út áll nyitva. Az egyik indítási forma az, hogy a kevés rendelkezésre álló kutatót és mérnököt olyan feltételek közé helyezzük, hogy képességeiket és energiáikat kiélhessék. Egy idő múltán ez *M. J . Moravcsik: How To Grow Science, Universe Books, New York, 1980, 180. old.
