Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 6. Az egyetemi kutatási tevékenység értékelése E. Garfield

187 AZ EGYETEMI KUTATÁS ÉRTÉKELÉSE Leadenham az ilyen grafikonokkal kapcsolatban azt javallja, hogy legjobb az ötéves időközök választása. így kiküszöbölhető a régebbi keletű cikkekkel szembeni tendencia, amelyek idézési gyakorisága esetleg visszaesőben van már. Ugyanakkor tartsuk szem előtt, hogy a legfrissebb közlemények esetleg még nem érték el a legjobb értékeiket.

4

4 Ezeknek a grafikonoknak a felhasználásakor ne feledkezzünk meg arról, hogy egy cikk élettartama tudományterületről területre változó, és egy területen belül pedig időfüggő. így például alapvetően fontos közlemények bizonyos területeken, pl. a fizikai kémiában esetleg csak évekkel később kezdenek idézeteket felhalmozni, mint a biokémiában.

45 Ezt az időkésést több tényező is magyarázhatja. Ilyenek közé tartozik az a sebesség, amellyel az adott terület kutatása fejlődik, azután az,hogy mennyi időbe kerül a kutatóknak a közleményekről tudomást szerezni, azt gondolkodásukba és kutatómunkájukba beépíteni és olyan munkát közlni, amelyben azt a cikket idézik. Alkalmanként előfordul, hogy szokatlanul hosszú ideig tart, amíg egy cikket számottevő mértékben elkezdenek idézni. Ez olyan munkákkal történhet meg, amelyek az adott korszakban azon túlmutatnak, annak előtte járnak 4

6 Gunther S. Stent szerint (University of California, Berkeley) egy munka elismertségét késleltetheti, ha „a belőle fakadó következtetések egyszerű logikai lépéseken keresztül nem kapcsolhatók össze a kanonikus, avagy általában elfogadott tudásanyaggal"

4

1 Néhány kulcsfontosságú cikk szokatlan idézettségi múltját mutatja be a 3. ábra. Ezekben az esetekben e fontos munkák első említéséig meglehetős időnek kellett eltelni. Amikor egy igazi alkotó jellegű kutató munkáját kell elbírálni, gondolni kell arra a lehetőségre, hogy az ő munkája is kora előtt járhat. Az értékelők, akik fiatal kutatókat elemeznek, őket olyan kollegákkal hasonlítják össze, akik már sok éve publikálnak, olyan modellek iránt érdeklődnek, amelyek alapján egy egész életút idézési gyakoriságát meg lehet jósolni. Egy ilyen modellt sikerült kidolgozni az University of Pennsylvania egy csoportjának.

4

8 Ezt már egy korábbi tanulmányban megvitattuk.

4

9 Röviden összefoglalva ez a modell feltételezéseket tartalmaz a tudományterület idézési szokásaira és a tudományos irodalom növekedési ütemére annak érdekében, hogy becslést lehessen tenni a publikálást követő negyven év után kapott idézetek számára nézve. A szerzők azt indítványozzák, hogy módszerük alkalmazásakor győződjünk meg arról, hogy a. vizsgált közleménynek nincs-e rendhagyó idézési grafikonja. így például ez a technika esetleg nem megfelelő olyan közleményekre, amelyek esetében nem igaz, hogy az idézetek száma eleinte gyorsan nő, majd lassan csökken — ami az átlagos esetekre jellemző. Csillagászati közlemények idézettségére mutat be egy ilyen normális lefutású görbét (4. ábra) Helmut A. Abt (Kitt Peak National Observatory, Tucson, Arizona).

5

0 A görbét 326 cikk vizsgálata alapján kapta, amelyeket 1961-ben két vezető csülagászati folyóiratban publikálták.

5

0 A „publikálj vagy pusztulj" szindrómára a közlemények számának nyilvántartása a jellemző. Ezért tartották kívánatosnak a cikkek értékének becslését oly módon, hogy a publikáció megjelenési helyéül szolgáló folyóirat ismert tekintélyére támaszkodtak. Nyilvánvalóan az a kutató, aki rendszeresen közöl a Journal of the American Chemical Society, vagy a New England Journal of Medicine folyóiratokban, figyelemre méltó kutatással kell foglalkozzon. Barbara A. Rice (New York State Library, Albany) és Tony Stankus (College of the Holly Cross, Worcester, Massachusetts)

5

1 azt javasolják, hogy a publikációk rangsorolásában az értékelők vegyék figyelembe egy folyóirat szerkesztőinek, bírálógárdájána és szerzőinek tekintélyét. Arra is emlékeztetnek bennünket, hogy a legfrissebb közlemények rangsorolásában — függetlenül attól, hogy ezeket idézték-e vagy sem — elteijedt módszer az egyes folyóiratok impact factorának (hatástényezőjének) alkalmazása. Ezeket mindenegyes folyóiratra tartalmazzák a Journal Citation Reports (JCR) évente megjelenő