Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 4. Egy orvosbiológiai egyetemi tanszék vezetésére pályázó jelöltek kutatási tevékenységének értékelése P. M. Fauser, H. Baitsch és I. S. Spiegel-Rösing

150 TANSZÉK VEZETÉSÉRE PÁLYÁZÓ JELÖLTEK ÉRTÉKELÉSE A kutatói együttműködésnek ez az „intenzitás" mutatója azonban egyéb adatok nélkül csak nehezen értékelhető. Különösen az azonos társszerzőjű publikációk közötti összefüggés jellegét kellene részletesen vizsgálni. Egy magas mutatószám érték ti. többek között abból is adódhat, hogy egy sor azonos kutatási területhez tartozó, relatíve szorosan összefüggő, kisebb kutatási egységet azonos szerzői kombinációban közölnek (ezt csak egy kvalitatív tartalomelemzés tisztázhatja). Azt is tekintetbe kell venni, hogy a kooperáció „extenzitása" vagyis a kooperációs partner gyakori változtatása a kvalifikált utánpótlás kiválasztása és támogatás értelmében jelentős folyamatokat indít meg, melyek hosszú távon ismeretgyarapodáshoz is vezethetnek. Ha azokat a társszerzőket, akikkel ajelölt csak egyszer dolgozott együtt, figyelmen kívül hagyjuk (abból a feltételezésből kiindulva, hogy itt túlnyomórészt doktoranduszokról vagy látogatásokból esetenként adódó társszerzőségről, stb. van szó), akkor a jelöltek rangsora a kooperáció gyakoriságát tekintve nem változik meg (Id. a 3. táblázatot). 3. táblázat A, B, C és D jelöltek munkáiban résztvevő társszerzők részvételének közepes gyakorisága A társszerzők részvételének Rangsor Jelölt közepes gyakorisága Rangsor A 4,6 2 B 5,0 1 C 2,6 3 D 2,5 4 4. Hatásszerkezet A 4. táblázat áttekintést ad a jelölteknek a Science Gtation Indexből kikeresett adatairól. Már az idézett publikációkat vizsgálva is határozott különbség mutatkozik a jelöltek között. Az „A" jelölt által közölt összes publikáció 58%-át idézik a SCI szerint. Öt követi közvetlenül „B" jelölt 54%-kal, a „C" és ,,D" jelöltek 30 illetve 27%-kal. Ugyanez a rangsor (A, B, C, D) adódik, ha az 1964-1972 években kapott összes idézeteket az idézett publikációk számával vetjük össze. Ez a mutatószám az „A" jelölt esetében 8,5/idézett publikáció, magasan a legjobb. Ezt követik elmaradva a „B" és „C" jelöltek 3,33, ill. 3,17-el, relatíve közel egymáshoz, a ,,D' jelölt 1,25-el ismét határozottan elkülönül. Az idézhető publikációra (beleértve a nem idézett publikációkat is) számított összes idézetek száma is az A, B, C, D rangsort adja. Az „A" jelölt az említett időszakban átlagosan 4,80 idézetet kapott publikációnként, a „B" jelölt 1,82-t, a ,,C" 0,95-t és a „D" 0,33-t. Amint azt a 4. táblázatból láthatjuk, a négy jelölt önidézeteiket tekintve erősen különbözik egymástól. Az önidézeteket nem lehet egyszerűen „szertartásszerű" idézési szokásnak tekinteni, gyakran a különböző publikációk közötti összefüggést fejezik ki. Ezeket azonban nem lehet szoros értelemben mint egy adott munka „társadalmilag definiált tudományon belüli hatásaként" felfogni és ezeket az idézési mutatók kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben a jelen esetben az önidézeteket nem vesszük számításba, akkor különösen „B" esetében változik a kép: a „B" jelölt idézeteinek 42%-a önidézet. Ezzel szemben