Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 3. Mennyiségi mutatószámok alapkutatási programok és tervezetek (projektek) értékelésére J. Davidson Frame

142 MUTATÓSZÁMOK ALAPKUTATÁSI PROGRAMOK É RTÉKELÉSE sorolások ezen kívül több információt tartalmaznak, mint amennyi általában referáló folyóiratokból és indexekből nyerhető. A listák nemcsak szakmai folyóiratokban megjelent munkákat fognak tartalmazni, hanem olyanokat is, amelyek nem nagyon szoktak kivonat/index formában megjelenni, így kutatási jelentéseket, konferencián elhangzott előadásokat és monográfiákat is. Vannak hátrányai is annak, ha magához a kutatóhoz fordulunk publikációs tevékenységével kapcsolatos információért. Ezek az alábbiak: a. az értékelő feltűnés nélkül akarhatja végezni az elemzést, b. esetleg egy vagy több kontroll kutatócsoportot is meg akar vizsgálni, de ezekkel a kutatókkal nincs személyes kapcsolata, c. lehet, hogy az értékelendő kutató hamis vagy helytelen információval szolgál magáról. 2. Manuális cikkszámlálás kiválasztott folyóiratokból Ebben az esetben az elemzést végző személy a kutatók publikációs tevékenységét csak egy körülhatárolt folyóiratkör alapján vizsgálja. A cikkszámok megállapítására a kiértékelő a kiválasztott teljes folyóiratkészlet két vagy háromévi anyagának átfutásával megállapíthatja, hogy az értékelendő kutatók milyen mértékben közöltek ezekben. A célfolyóirat készlet kiválasztását maga az elemző végzi a saját kritériumai alapján (pl. a folyóirat tekintélye, az olvasóközönség nagysága, vagy a folyóiratok alapjául szolgáló tudományterületek szerint). E módszer előnye, hogy elég gyors, feltéve, hogy a folyóiratok választéka nem túl nagy. Továbbá, ha a keresett cikkeket sikerült megtalálni, ezek nem csupán bejegyezhetők a termelékenységi statisztikába, hanem el is olvashatók, hogy értékük megállapítható legyen. További előny, hogy e megközelítési módba már egy minőségi értékelési elem is be van építve. Például ha az értékelő csak az általános vélemény szerinti legmagasabb színvonalú folyóiratokból nyeri adatait, feltételezheti, hogy az azokban közzétett munkákat szigorú szűrés után fogadták csak el közlésre. Túlmenően ezen, a folyóiratokban talált cikkek számának alapján az elemző összevetést tehet a vizsgált kutatók publikációs termelékenysége és más olyan kutatóké között, akik a rivális laboratóriumokban, vagy egyéb kontrollcsoportokban dolgoznak. A folyóiratok alapján végzett értékelési célú manuális cikkszámlálás fő hátránya, hogy a kutatási termelékenység nagyon szűk definíciójához vezet. Ugyanúgy, mint a referáló folyóiratok és indexek alapján végzett számolások, ez a módszer is korlátozott abban az értelemben, hogy elsősorban a folyóirat irodalomra támaszkodik. Sőt még a folyóirat irodalmon belül is további korlátozást jelent, hogy csupán néhány folyóiratra összpontosítja a figyelmet. 3. Referáló folyóiratok és indexek alapján végzett manuális számolások Az értékelő a vizsgálandó kutatók névsora alapján ezek publikációs tevékenységét referáló folyóiratok egy kiválasztott csoportjából gyűjti ki. A közismertebb referáló és -indexkiadványok a Science Citation Index, a Chemical Abstracts, az Engineering Index és a Biological Abstracts. Ezeken túl még többszáz igen hasznos referáló folyóirat és index létezik, amelyek igen szűk témákra irányulnak. Egyébként a szűk profilú referáló folyóiratok és indexek gyakran a folyóirat irodalmon túlmenően tartalmaznak anyagot monográfiákról, kutatási jelentésekről, konferencia kiadványokról (conference proceedings), stb.