Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 3. Mennyiségi mutatószámok alapkutatási programok és tervezetek (projektek) értékelésére J. Davidson Frame

140 MUTATÓSZÁMOK ALAPKUTATÁSI PROGRAMOK É RTÉKELÉSE A módszer korlátai A tudományos cikkek számlálásának, mint projekt/program értékelési módszernek több korlátozó tényezője ismeretes. Néhányat már eddig is hangsúlyoztunk: (1) a módszer elsősorban az alapkutatások értékelésére alkalmazható és (2) nagyon körültekintő adatgyűjtési módszert igényel. Leginkább csoportok munkájára alkalmazható, kevésbé az egyéni munka értékelésére. Egy további megszorítás is lényeges lehet, éspedig az, hogy a tudományos cikkek számlálása történeti értékelést tartalmaz. A publikált cikkek olyan kutatást tükröznek, amely már befejezésre került. így a cikkszámlálási módszer általában nem megfelelő a legtöbb folyamatban levő, kurrens értékelés céljaira (noha vannak körülmények, amelyek között megfelelő, pl. folyamatos, hosszútávú projektek esetében). A tudományos cikkek számlálásának egyéb értékelési felhasználásai A publikációk számának megállapítása más célokra is használható, mint a kutatónkénti, évi és projekt/programonkén ti átlagos termelékenység értékelése. Itt csak két egyéb felhasználásról lesz szó, bár a lehetséges alkalmazásokat csupán az elemző fantáziája szab határt. A tudományos cikkek számlálásának egyik lehetséges felhasználása az, hogy felmérjük egy adott területen működő kutatóhelyek kutatási teljesítményét. A 3. táblázat mutatja be ezt a módszert a széngázosítás területén. A különböző kutatóhelyek szén elgázosítással foglalkozó cikkeinek számát a Department of Energy (Energiaügyi Hatóság) egy terjedelmes bibliográfiájából gyűjtöttük ki. Az eredményeket a 3. táblázatban találjuk meg. Noha a szén elgázosítási terület szakértői szubjektíve meg tudnák jelölni a szakterület öt vagy tíz legaktívabb kutatóhelyét, többet már nehezen tudnának felsorolni, még kevésbé tudnák ezek kutatási erőfeszítéseit pontosan rangsorolni. A cikkszámlálás egy további lehetséges alkalmazása a költség-haszon mutatószám becslése. Konkrétan, hány tudományos cikk termelhető egy kutatási dollárért? Vegyük például annak az értékelésnek az eredményét, amit a szerző végzett a National Institutes of Health (Nemzeti Egészségügyi Intézet) részére az 1970-es évek közepén. Ebben a tanulmányban a szerző úgy találta, hogy egy egyetemen születő tudományos közlemény „ára' az orvosbiológiában 31 000 dollár volt (1967-es árfolyamon), másszóval 100 000 dollár befektetésért három publikációt termeltek .

4 Ha egy orvosbiológiával foglalkozó egyetemi kutatási szervezet megállapítja, hogy 100 000 dollárért (1967-es árfolyamon) mindössze egy vagy két tudományos közleményt produkál, igen jól teszi, ha megvizsgálja miért rosszabb annyival „teljesítménye" mint a normatíva. (A szervezet olyan magyarázatot is találhat, amely a riadalmat lecsillapítja). A költséghaszon arányokat nemcsak az általános normatívával szembeni összehasonlításban lehet felhasználni, azok alkalmazhatók projekten belüli, vagy programon belüli összehasonlításokban is. Hangsúlyozni kell, hogy csak ezen az alapon nem szabad projekteket megszűntetni, hiszen lehetnek annak szabályszerű, elfogadható okai, hogy egy projekt jóval gyengébben funkcionál mint mások (pl. a költség-haszon arányok egy költséges berendezés vásárlása miatt is alacsonyak lehetnek). Ezek az arányok azonban hasznosak a kutatás olyan rendhagyó jelenségeinek felderítésében, amelyekre nagyobb figyelmet kell fordítani.