Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
II. KÜLFÖLD - 3. Mennyiségi mutatószámok alapkutatási programok és tervezetek (projektek) értékelésére J. Davidson Frame
137 MUTATÓSZÁMOK ALAPKUTATÁSI PROGRAMOK É RTÉKELÉSE száma kb. I/« 2-szerese az egyetlen cikkel rendelkező szerzők számának. Ennek megfelelően, ha 100 kutató közöl egyetlen egy cikket, akkor 25 (azaz 100/4) közöl kettőt, 11 (azaz 100/9 publikál hármat, 6 (azaz 100/16) közöl négyet, stb. A szakirodalmi mutatószámok használatát egyszerű okból korlátozzuk az alapkutatás értékelésére: az alapkutatási eredményeket általában közölni szokták. Az alapkutatásban tevékeny kutató munkájáért elismerést szerzendő eredményeit publikálás útján teszi mindenki számára hozzáférhetővé. Az erősen alkalmazott kutatásban a fejlesztés és a technológia területén a tudás magántulajdoni formát ölt, a kutatás profitszerzési célból folyik, így a kutatók nem óhajtanak kártyáikba bepillantást engedni, és általában nem publikálják eredményeiket. Ha mégis közlik azokat, akkor azt valószínűleg szabadalmi leírás formájában teszik. így elméletileg úgy tűnik, hogy a tudományos cikkek száma az alapkutatás terén a tudományos produktivitásnak — bár nem az egyetlen — de mindenképpen reális mutatószáma. A gyakorlatban azonban igen nagy gondossággal kell eljárni e mutatószám használatában. E mutatószám hordereje jelentősen nő a vizsgált kutatók számának növekedésével. Így felhasználható pl. adott kutatási projekteken vagy programokon dolgozó kutatócsoportok ésszerű értékelésére. Az egyedi kutató értékelésében a mutató realitása kérdésessé válik. Érdekes módon a „publikálj vagy pusztulj" elv legszélesebb körű felhasználása éppen az egyedi kutatóra következett be (pl. az egyetemi pozíciókra való kinevezések döntései kapcsán), így az értékelő bibliometria legmegtámadhatóbb felhasználásai egyben a leggyakoribbak is. Egy példa Az elemző, aki boldog tudatlanságban él afelől, hogy milyen bonyodalmakkal jár a tudományos cikkek értékelő célú számlálgatása, úgy fogja találni, hogy igen könnyű egy kutató cikkeinek számát megállapítani. Mondjuk egy hároméves program értékeléséről van szó, amelyben tizenöt kutató vett részt. Az ember egyszerűen azonosítja a cikkeket, amelyeket ezek a kutatók ebben az időszakban publikáltak, összeadja őket, és megállapítja, hogy hány cikk esik egy évben egy kutatóra. Az így kapott szám ad valami felvilágosítást a teljes kutatási program termelékenységéről. Ez a szám azonban önmagában nem jelent sokat. Valószínű, hogy az értékelést végző szeretné ezt az adatot valamilyen vonatkoztatási mértékkel összehasonlítani, hogy lássa, hogy bizonyos normatívák szerint hogyan működik a program. Sokféle vonatkoztatási mértéket lehet kiválasztani az értékelési céloktól függően. így pl. ez az alapmérce lehet egy konkurráló program kutatóinak teljesítménye, a program teljesítménye az előző években, egy a programon kívüli kutatókból álló kontrollcsoport teljesítménye a szóbanforgó általános területen, stb. A fenti példa arról, hogy a cikkszámlálást hogyan lehet értékelésre felhasználni, durva túlegyszerűsítése annak, amit tenni kellene. Valójában mielőtt egy értékelő elkezdené összegyűjteni és analizálni adatait, előbb bizonyos alapkérdésekre kell válaszolnia: Milyen típusú közlemények kerüljenek bele az értékelésbe? Csak folyóiratcikkek? Monográfiák? Kutatási jelentések? Milyen forrásokat kell használni? Egyéni életrajzokat? Kivonatokat és/vagy indexeket? Folyóiratokat? Milyen időszakot öleljen fel a vizsgálat? Figyelembe kell venni a kutatók által az utóbbi öt évben közölt munkákat? Vagy csak azokra a közleményekre figyeljünk, amelyek a programmal vagy projekttel összefüggők (és ha igen, milyen időkésést fogadjunk el figyelembe veendő azt az időt, amely a kutatás és az eredmények publikálása között eltelik)?
