Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine

II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* sugallják, hogy az interferométeres központok sikeresebbek voltak, mint a nagy teleszkópos rendszerek a szóbanforgó időszakban. Annak a mértéke azonban még mindig tisztázatlan, hogy mennyire "valóságos" ez a hatás (abban az értelemben, hogy az interferométerek ténylegesen többet lendítettek a tudományos haladáson, mint a nagy antennák), illetve mennyire a vizsgált mutatók műterméke. Tekintve azonban azt a tényt, hogy a peer-módszerben alkalmazott rádiócsillagász-minta nem volt nyilvánvalóan elfogult az interferomé terekkel kapcsolatban (a helyzet az, hogy inkább több nagy teleszkópos csillagászt inteijuvoltunk meg, mint interferométerest) a peer-eredmények azt sugallják, hogy az effektus inkább valós, mintsem mesterséges, és hogy az 1968 és 1978 közötti időszakot ennek következtében az interferométerek korának lehet tekinteni a rádiócsillagászatban. Egy további tényező befolyásolhatja a kutatóközpontok kutatási teljesítményét, éspedig az, hogy mekkora időhányadot fordítanak a készüléképítésre. Ez a hányad ciklikusan változhat, amint új teleszkópokat léptetnek működésbe. Bizonyos fokig a Jodrell Bank viszonylagos teljesítményét az 1969-78 évtizedben a műszerépítésre való koncentrálásukkal hozhatjuk összefüggésbe, ami ez időszak nagyrészére érvényes. A különböző központok kutatási teljesítményeiben mutatkozó különbségek okainak megvitatását egy későbbi dolgozatra hagyjuk, és most visszatérünk e cikk fő célkitűzéséhez, amely két kérdésre irányult: (a) lehet-e felmérni, becsülni az alapkutatást?, (b) közelebbről, megállapíthatók-e a rádiócsillagászati központok kutatási teljesítményeinek jelentős különbségei? Határozottan állítjuk, hogy az ebben a cikkben bemutatott bizonyítékok elegendők mindkét kérdés pozitív megválaszolására. Azt azonban talán hangsúlyoznunk kell, hogy itt mi most a múltbeli teljesítmények értékelésével foglalkoztunk, a tudománypolitikusokat azonban nyilván a kutatócsoportok jövőbeli teljesítményei érdeklik. Azonban — noha nem az egyetlen tényező — a múltbeli teljesítmények a legjobb mutatói a jövő teljesítményeinek, különösen a Nagy Tudomány esetében, ahol gyakorlatilag képtelenség máról holnapra egy új központot vagy nagyobb új kutatási programot megteremteni. Ezért nagyon kritikus kérdésnek tartjuk, hogy azok, akiknek dönteni kell a különböző kutatócsoportok finanszírozási kérdéseinek ügyében, döntésüket az aktuális teljesítményre vonatkozó teljes információ alapján hozzák meg. Bár további munkára természetesen szükség van, azt hisszük, hogy a jelen cikknek sikerült bemutatni, hogyan lehet ehhez az információhoz hozzájutni. Munkánk egy olyan metodikát ad meg, amely — bár nem alkalmas a különböző területeken dolgozó kutatóközpontok közvetlen összehasonlítására — képes a szakterületük nemzetközi élvonalában levő központok kijelölésére, amelyeknek - ha egyéb tényezők megegyeznek vagy meghatározatlanok — kutatási támogatásért való folyamodásukban viszonylagosan nagy prioritást kell biztosítani. Jegyzetek aE projekt célja az SRC által támogatott öt nagyobb központ teljesítményének elemzése volt. E központok a Daresbury-i és a Rutherford nagyenergiájú-fizikai laboratóriumai, a Cambridge-i és a Jodrell Bank-i rádiócsillagászati obszervatóriumok, és a Royal Greenwich Observatory optikai csillagászati részlege voltak. ^A CERN, Rutherford, Daresbury, Appleton és az ILL Grenoble Laboratories, a két Royal Observatory-val együtt az SRC-nak az 1978-79 pénzügyi évben kiadott 157 millió fontjából 87 millió fontjába került. Ezzel szemben több egyéb nagyobb kutatóközpont, így a Cambridgei és Manchester-i Egyetem rádiócsillagászati obszervatóriumainak támogatása ezenkívül főként egyesített pénzügyi támogatási formákban (consolidated block grants) történt, nem pedig specifikus kutatási projektekre irányuló segélyek (grant) formájában.