Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine

II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* ria), míg Jodrell Bank a „nagy antennák"-ra („big dishes") helyezte a fő hangsúlyt (ezeket vagy egyenként használják, vagy együttesen a hosszú bázisvonalú interferometria céljaira). Ezért a jelen elemzésbe más központokat is be kellett vonni, hogy megbizonyosodjunk vajon e hangsúlybeli eltérések vezetnek-e a részmutatókban szisztematikus különbségekre. Erre a bővítési célra a Netherland Foundation for Radio Astronomy (NFRA) (Holland Rádiócsillagászati Alapítvány) csoportot választottuk, amely a Westerbrook-i interferométerre és a Dwingeloo-i észlelőre támaszkodik, továbbá a Max-Planck-Institut für Radioastronomie (MPI) (Max Planck Rádiócsillagászati Intézet) csoportot, amelynek bázisa a bonni „nagy antenna".

E E két utóbbi központ lényegében nemzeti szervezet (szemben a Cambridge-i és Jodrell Bank-i egyetemi központokkal), és anyagi támogatásuk szintje a brit megfelelőkének többszöröse. Azonban figyelembe véve a holland és a német csoportok nagyságában és tevékenységében megnyilvánuló hasonlatosságokat, nemzeti központként való működésüket, és azt a tényt, hogy ugyanazon folyóiratokban közölnek, alkalmunk nyüik arra, hogy lássuk, vajon az a tény, hogy nem egy nagy antennával, hanem interferométerrel dolgoznak, vezet-e sziszetematikus különbségekre a közlemények számában vagy az idézettség fokában. Ha vannak üyen szisztematikus különbségek, és ha ezek egybehangzók a peer módszerre alapozott eredményekkel, akkor megkockáztatjuk azt a következtetést, hogy az említett különbségek az egyes központokban elért tudományos haladás szintjében levő tényleges különbségeket tükröznek, nem pedig egyszerűen a publikációs és idézettségi mutatókat érintő „egyéb tényezők" következményei. Ebben a munkában a tudományos haladás főbb részmutatói a közlemények, az idézetek és a peer módszer. Az „elismerést" nem használjuk fel, mivel a legtöbb kitüntetés és díj elsősorban nemzeti jellegű,

F és így — noha használható Cambridge és Jodrell Bank összehasonlítására — nem alkalmas különböző országok kutatóközpontjainak egybevetésére. Csak igen kevés valódi nemzetközi kitüntetés van, az egyetlen igazi a Nobel-díj, és ezek száma túl kicsiny ahhoz, hogy szisztematikusan lehessen használni a jelenlegihez fogható összehasonlításokban.

0 Hasonló problémák merülnek fel a „felfedezés" fogalmára alapozott mutatókkal. A nagyobb felfedezések száma túlságosan kicsiny ahhoz, hogy ezt a mutatót szisztematikusan lehessen használni, ha viszont a „felfedezések" kategóriáját kiszélesítjük, akkor belép az önkényesség azt illetően, hogy mit tekintsünk „felfedezésnek" és mit nem.

H Bizonyos kísérletet azért tettünk a felfedezések viszonylagos számának becslésére, éspedig úgy, hogy a gyakran idézett cikkeket mutatóként használtuk. Befektetés (input) mérőszámok Mielőtt a tudományos haladás részmutatóit egyenként megvizsgálnánk, először az egyes kutatócentrumokban folyó kutatási tevékenység kiterjedtségét kell szemügyre vennünk. A négy csoport nagyságában jelentős különbségek vannak, és ezért félrevezető lenne, ha a legkisebb csoport tudományos haladását a legnagyobbéval hasonlítanánk össze, anélkül, hogy a megfelelő tevékenységi skálákat is számításba vennénk. Ennek a skálának a meghatározására többféle befektetés jellegű mutatószám is rendelkezésre áll, az egyik legfontosabb a kutatásban ténylegesen résztvevő kutatók száma. Az erre vonatkozó 1978 évi adatokat

1 a 3. táblázat tartalmazza. Látható, hogy a kutatószám alapján (egyetemi hallgatókat kizárva) Jodrell Bank kb. 50%-kal nagyobb, mint Cambridge, a holland csoport kb. kétszer akkora, míg a német csoport hozzávetőlegesen háromszor akkora. Ha a kutatásban résztvevő hallgatókat is beleértjük, akkor ezek a különbségek valamelyest csökkennek.