Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine
II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* véleményünk, hogy e mutatók szelektív és óvatos használata — a felmerülő metodikai és elvi problémák ellenére - sokkal jobb, mintha a döntésekben semmiféle mutatót nem alkalmaznánk (vö. Moravcsik 3 8). E mutatók használata a tudománymetria területén korábban a kritika özönével találkozott, különösen a kutatók részéről. Az előző részek célja éppen az volt, hogy rámutasson miért jogos e kritika nagyrésze. Így pl. a tudományos eredményeknek az idézettségen alapuló megítélése félrevezető vagy értelmetlen is lehet, ha nem törődünk azzal, mit is jeleznek voltaképpen ezek az adatok. Az a tény azonban, hogy a múltban ezeket a mutatószámokat primitív vagy felelőtlen módon használták, nem jelenti, hogy egyáltalán nem lehet azokat hasznos módon is alkalmazni. Épp ellenkezőleg, most, hogy az egyes mutatókkal kapcsolatos hátrányokat és fogalmi nehézségeket már elemeztük, kedvezőbb helyzetbe kerültünk ahhoz, hogy lássuk, hogyan lehet azokat a tudományos ismeretek gyarapításának megbízhatóbb becslésében felhasználni. Mivel a tudományos haladás mérésére egyetlen megfelelő mutatót nem lehet megadni, úgy tűnik, csak úgy lehet előrejutni e kérdésben, ha több részmutatót kombinálunk. Mint láttuk, a tudományos ismeretekhez való hozzájárulás mértékén kívül mindegyik részmutatót sok más tényező is kisebb nagyobb mértékben befolyásol. Ezeket az egyéb tényezőket az összehasonlítandó kutatócsoportok olyan megválasztásával kísérelhetjük meg „ellenőrizni", hogy az egyéb tényezők hatásainak nagyságát mindegyik részmutatóra külön meg tudjuk vizsgálni. Csak akkor feltételezhetjük, hogy az egyéb tényezők befolyását alacsony szintre szorítottuk (tehát, hogy a csoportok kiválasztása nagyjából sikeres volt), és hogy mutatóink a különböző kutatócsoportok tudományos hozzájárulásainak ésszerű becslését nyújtják, ha konvergens eredményeket kaptunk. Az alábbi tapasztalati tanulmányban azt boncolgatjuk, milyen mértékben kaphatók konvergens eredmények. Mind már mondtuk, a tanulmányban nem egyéni kutatókra, c hanem kutatóközpontokra koncentrálunk, mivel ezek fogyasztják az alapkutatási támogatás jelentékeny részét. Ilyen elemzési egységek esetében a mutatókkal kapcsolatos korábban tárgyalt problémák közül többnek a szerepe erősen redukálódik. Különösképpen kisebb a valószínűsége annak, hogy a statisztikailag véletlen hatású „egyéb tényezők" befolyása elfedje a tudományos ismeretek gyarapításának mértékét becslő mutatókat. Ezenkívül egyéneknél egyszerűbb csoportokat úgy összeválogatni, hogy a szisztematikus hatású egyéb tényezők egynémelyikét ellenőrizni tudjuk. 0 A 2. táblázat összefoglalja a különböző mutatókkal kapcsolatos főbb problémákat, és azt, hogy hogyan kíséreltük meg tanulmányunkban hatásukat minimalizálni. Az összehasonlítandó kutatóközpontok kiválogatásában az alábbiak az ideális követelmények: legyen két-három olyan csoport, amely ugyanazon a tudományterületen dolgozik hasonló időszakban, ugyanazokban a folyóiratokban publikál, nagyjából ugyanolyan szintű támogatást élvez, és hasonló intézményes környezetben működik. így, mondjuk egy nagyenergiájú fizikában tevékenykedő csoport, a Rutherford Laboratóriumban, összehasonlítható azzal a csoporttal, amelyik a Daresbury Laboratóriumban dolgozik (és mindkettő összehasonlítható hasonló tengerentúli központokkal). Hasonlóképpen a Cambridge-i, a Jodrell Bank-i és számos tengerentúli intézmény összevethető abban a tekintetben, hogy a tudományos haladáshoz mennyivel járultak hozzá. A fentebb vázoltakat a rádiócsillagászat példáján vizsgáljuk. Még akkor is ha egyének helyett kutatócsoportokkal foglalkozunk, az „illesztés", „összeválogatás" nem lehet tökéletes. így, noha mind Cambridge, mind Jodrell Bank rádiócsillagászattal foglalkoznak, e szakterületen belül igyekeznek különböző kutatási területekre és kérdésekre összpontosítani. E részben a kutatóközpontok felszereltségének eltérő jellegéből fakad; Cambridge az interferométerekre koncentrált (rövid bázisvonalú interferomet-
