Schubert András, Glänzel Wolfgang, Braun Tibor: Tudománymetriai mutatószámok 32 ország természettudományos alapkutatásának összehasonlító elemzéséhez 1976–1980 (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 3., 1983)

2. A TUDOMÁNYELEMZÉS MÓDSZERTANI ALAPJAI - 2.2 A tudomány me trial mutatószámok építőelemei

15 A publikációk megoszlását a megjelenés helye, ideje, a publikáció típusa, szakteriilet és számtalan egyéb szempont szerint vizsgálhatjuk az elemzés céljától és az elemzett minta természetétől függően. A tudományos publikációk szerzői általában pontosan azonosíthatók. Egy adott közösséghez tartozó szerzők publikációinak egyszerű összeszámlálása is felvet azonban bizonyos módszertani kérdéseket. Napjainkban a tudományos publikációk zöme több szerző közös munkája. Hogyan rendeljük a cikkeket az egyes társszerzőkhöz? A tudományelemzési szakirodalomban szinte az összes logikai lehetőségre találhatunk példát: — minden társszerző teljes értékű szerzőnek számít; — csak az első szerző számít szerzőnek; minden társszerző a publikáció egy tört részét kapja — a társszerzők között egyenlően felosztva; — a társszerzők között meghatározott kulcs szerint felosztva. Bár a szakirodalomban éles viták zajlottak erről a kérdésről

4

2'

4

3, véleményünk szerint következetesen használva bármelyik fenti lehetőség alkalmas érvényes következtetések levonására, feltéve, hogy a vizsgált minta elegendően nagy. A hozzárendelés módszerétől függetlenül azonban nem lehet kétséges, hogy minden kutatói közösségre döntően jellemző a hozzátartozó szerzők száma, valamint nemzetiség, szakterület, kor, publikációs termelékenység stb. szerinti megoszlásuk. Egy tudományos publikáció hivatkozásain általában a lábjegyzet vagy külön irodalomjegyzék formájában közölt formális utalásokat értjük. Ezeken kívül szinte minden publikációban konkrét forrásmegjelölés nélküli informális hivatkozások tucatjait találhatjuk (pl. név- és szóhasználatok formájában), ezek feldolgozása statisztikailag értékelhető nagyságú mintákon azonban gyakorlatilag szinte megvalósíthatatlan. A formális hivatkozások elemzése is csak az Institute for Scientific Information (Philadelphia, Pa, USA) Science Citation Index adatbázisának hozzáférhetősége óta terjedt el szélesebb körben

2

8. Egy kutatói közösség publikációinak hivatkozásai elvezetnek a publikációkban foglalt gondolatok forrásaihoz; a hivatkozott publikációk megjelenési csatorna, szakterület, kor szerinti megoszlása a vizsgált közösség tudományos érdeklődésének jellemző képét tükrözi. Egy tudományos publikációra vonatkozó idázetek más publikációknak a szóbanforgó munkára való lűvatkozásai. Míg tehát az adott hivatkozások segítségével egy tudományos eredmény előzményeit, a kapott idézetek révén annak tudományos hatását ismerhetjük meg. Egy publikációt igen sokféle okból idézhetnek. Weinstock

7

4 pl. 15 ilyen okot sorol fel: 1. Tiszteletadás a téma úttörőinek 2. Rokon témájú munkák megerősítése (tiszteletadás a kollégáknak) 3. Módszer, berendezés stb. azonosítása 4. Alapozó olvasmányok kínálata 5. Saját munka helyesbítése 6. Mások munkájának helyesbítése 7. Korábbi munkák kritikája 8. Érvek alátámasztása 9. Figyelem felhívása következő munkára 10. Figyelem felkeltése szűk körben terjesztett, gyengén indexelt vagy idézetlen munka iránt 11. Adatok vagy tények - fizikai állandók stb. - hitelesítése 12. Egy gondolatot vagy fogalmat tárgyaló eredeti publikációk azonosítása 13. Eponim fogalmat vagy szakkifejezést használó eredeti publikációk azonosítása 14. Ellenérvek mások munkáival vagy gondolataival szemben (negatív érvek) 15. Mások prioritásának vitatása (negatív tiszteletadás) Nalimov és Mulcsenko

4

8 szerint a tudományos publikációkban található hivatkozások a tudományos információ sajátos nyelveként foghatók fel. Minden tudományos közlemény korábban már közölt gondolatok sokaságára támaszkodik. A közlemény szerzője ezekre az eszmékre nem tér ki részletesen, hanem ehelyett azokra a korábbi közleményekre utal, amelyekben - szerinte —