Schubert András, Zsindely Sándor, Glänzel Wolfgang, Braun Tibor (szerk.): A tudományos publikációs tevékenység mutatószámai az MTA természettudományi, műszaki, orvostudományi és agrártudományi kutatóhelyein 1976–1980 (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 2., 1982)
IV. AZ ADATOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE - 3. A kutatóintézetek osztályozása a publikációs tevékenység mutatószámai alapján
34 létszámú egy intézet, kutatóinak annál kisebb része folytat publikációs tevékenységet. A nem publikáló hányad tevékenységét természetesen semmilyen módon nem lehet az e munkában alkalmazott módszerekkel megítélni: ismét csak hangsúlyozni kell a más szempontból és más metodikákkal történő párhuzamos elemzések szükségességét. IV. 3 A kutatóintézetek osztályozása a publikációs tevékenység mutatószámai alapján A vizsgált kutatóintézetek elvi és gyakorlati nehézségek miatt nem csoportosíthatók szakterületek szerint, így nem lehet egymással összehasonlítani a különböző szakterületeken működő kutatóintézetek publikációs mutatószámait sem. Ehelyett viszont egy fordított út követhető: automatikus osztályozási eljárás (klaszterelemzés) segítségével a 32 kutatóintézet a 12 mutatószám értéke szerint osztályokba („klaszterekbe") sorolható, és utólag megvizsgálható a kapott osztályok összetétele. A felhasznált számítógépes klaszterelemzés a 32 kutatóintézetet egy 12 elemű, egy 5 elemű, egy 4 elemű, négy 2 elemű és három 1 elemű osztályba sorolta. Az osztályokat csökkentő elemszám szerint a 4. táblázat ismerteti. Egy-egy osztályba hasonló méretű és hasonló publikációs normarendszert követő intézetek kerültek. Az első — vagyis a legtöbb intézetet tartalmazó - osztály az MTA „átlagos" kutatóintézeteit tartalmazza. A második osztályban az átlagosnál kisebb, ill. kevesebbet publikáló intézetek találhatók. Figyelemreméltó az SzBK négy intézetének szoros összetartozása a harmadik osztályban, valamint a kételemű osztályokba sorolt intézetpárok szakterület szerinti hasonlósága. A KKKI méretei miatt, a Matematikai Kutatóintézet és a Napfizikai Obszervatórium speciális kutatási területe folytán alkot külön-külön osztályt. Ugy látszik, hogy ez a klaszterezési kísérlet is alátámasztja azt a feltevést, hogy a publikációs tevékenységre vonatkozó mutatók milyen sajátosan jellemzőek lehetnek egyes szakterületekre, még szakmai tartalmuktól megfosztott numerikus statisztikai adatok formájában is.
