Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
II. ORSZÁGOK ÉS SZAKTERÜLETEK - 5. A szakirodalom növekedése és avulása: az aktivációs analízis példája
79 A SZAKIRODALOM NÖVEKEDÉSE vei. 7 4» 7 5 Ezek amperometria (8,0 év), konduktometria (6,4 év), elektroanalitika (4,6 év), potenciometria (2,8 év). Mivel az aktivációs analízis tárgykörébe eső cikkek kumulatív növekedése négy évtizedet fog át, nem valószínű, hogy a 2,2 éves kétszereződési ütem sokáig fennmarad. Ez utóbbi periódus vizsgálata még nincs befejezve. A felsorakoztatott adatokból már gyanítható, hogy mind a 35 éves kutatónak, aki úgy gondolja, hogy az irodalom valamikor kezelhetőbb volt; mind pedig a 45 évesnek, aki ezt határozottan tudja, egyaránt igaza van. Ha alapul kereken a T k = 3,0 év értéket vesszük, akkor a kutatásba 10 évvel ezelőtt bekapcsolódók a közölt cikkek tízszereződésének lehettek szemtanúi, a 45 éves kutató pedig 100-nál nagyobb szorzószámot tapasztalhatott! A legtöbb hivatkozás, amit analitikai kémiával foglalkozó kutatók felhasználnak,a megelőző 5—10 év cikkterméséből való (32. ábra). Ez a körülmény módot ad arra, hogy egy megjegyzést tegyünk az idézetek számának, mint a tudományos kiválóság mértékének használatára vonatkozóan: az idézések elsősorban a pillanatnyi termelékenységet tükrözik; feltehetőleg ez az, amit a tudományszervezők mérni akarnak. Ez ellen azonban legalább két érv szól: az idézeteket csak az elsőnek említett kutatók szerint gyűjtik, s alapvető fontosságú cikkeket és kísérleteket gyakran nem referálnak. Amint erre Goudsmit 8 0 rámutat, számos fontos felfedezést csak a kutató neve alatt ismerünk („ez és ez" törvénye), a nevet említjük, de idézésről már nincs szó. Az idézetek felhasználása a teljesítmény értékelésére továbbra is vitatott téma; a gondolattal való szembenállás valószínűleg reciprok négyzetes törvényt követ: minél messzebb vagyunk attól a helytől, ahol a tényleges munka zajlik, annál kevésbé érezhető az idézetelemzés iránti antipátia. Archibald Putt 8 1 egy szellemes diszkusszió során fogalmazta meg a szakmai közlemények értékéről szóló törvényét: a szakmai cikk értéke a megjelenés idején egyenesen arányos a szerzők presztízsének összegével, végleges értéke pedig a rá vonatkozó későbbi idézetek számának összegével arányos. Utalva arra a szokásra, hogy egy okos szerző a kellő számú idézetek érdekében minden korábbi dolgozatát idézi s több más szerzővel kölcsönös társszerzői kapcsolatot épít ki, akik majd egymás dolgozatait fogják idézni, Putt a jövő folyóiratcikkét az alábbi módon képzeli el: „a többszemélyes szerzői csoport presztízse már oly nagy, hogy mindössze a kivonatra, a köszönetnyilvánításokra, valamint a szerzők korábbi munkáira vonatkozó hivatkozásra van szükség. A hivatkozások néhány oldalon át folytatódhatnak. A szöveg maga teljesen felesleges, nem kell hogy megjelenjék (sőt, nem is szükséges, hogy valaha is leíiják)." A közölt eredmények néhány kérdést és témát sugallnak későbbi vizsgálatra és kidolgozásra. Ilyen pl. a termékeny szerzők, valamint az idézetek közötti kapcsolat, vagy pl. az egyes cikkek idézésének gyakorisága. De sok analitikai kémikus számára az irodalom inkább a technikai probléma egy része, mintsem a megoldáshoz segítő eszköz. A cikkrobbanás az irodalom követését majdnem lehetetlenné teszi. Az áttekintő cikkek s igen korlátozott mértékben a bibliográfiák segíthetnek az adatok megrostálásában. De címek és témák összegyűjtése és közlése gyakran olaj a tűzre. Azonban ismét csak azt mondhatjuk, hogy hasonlóan ahhoz a problémához, mérhető-e érvényes módon a tudományos kiválóság az idézetek, vagy a cikkek számával, a cikkek táguló univerzumának legalkalmasabb kezelése is olyan probléma, ami e cikk kereteit meghaladja (számos gépi rendszer használatát javasolták kiválasztott terület kutatási eredményeinek nyilvántartására 8 2). Ebben a cikkben az analitikai kémia egy részterületén dokumentáltuk a növekedés, valamint a belső óramű működésének egyes vonatkozásait. A fentebb vázolt s ehhez hasonló szellemi és gyakorlati problémák felismerése jelen tanulmányunk izgató mellékterméke. Reméljük, hogy idővel egy-két kérdésre részletesen visszatérhetünk s felhívjuk más részterületek kutatóit saját irodalmuk vizsgálatára, hogy minden ötletességük latbavetésével választ adhassanak az irodalom gyors növekedésével együtt járó számos problémára.
