Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
I. BEVEZETÉS - 2. A tudománymetria eredményeinek rövid összefoglalása
A TUDOMÁNYMETRIA EREDM ÉNYEI 23 Ez a statisztikai átlag azonban nem azt fejezi ki, hogy a felhasznált információ nem fejlődik az idő során, hanem — bizonyítottan — azzal magyarázható, hogy a felhasználható információk bizonyos avuláson mennek keresztül, és mindenkor főleg a közlemény megírásának időpontját közvetlenül megelőző időszakban született eredmények befolyásolják az új eredmények születését. A korábbi eredmények tehát áttételesen mintegy le-nem-írt „loc. cit."-ként kerülnek további felhasználásra. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor egy korábbi munka helyett összefoglaló cikkre vagy monográfiára hivatkoznak. A hivatkozások számának állandóságát továbbá az is befolyásolja, hogy viszonylag ritkábban fordul elő az adott témát érintő összes munka átfogó említése; sokkal gyakoribb, hogy csak a releváns dolgozatokra történik utalás, tehát a folyamat minőségi szelekciót is magában foglal. Azt pedig már a korábbiakban említettük, hogy a releváns munkák száma kb. kétszer olyan lassan nő, mint az összes közlemények száma. Tovább csökkentik a hivatkozások számát azok az esetek, amikor közismert munkákra, „név"-állandókra, „név"-módszerekre, „név"-törvényekre (Planck-állandó, Mössbauer-effektus) stb. hivatkoznak, illetve explicite nem hivatkoznak. A magas minőségű hányadot érintő hivatkozásoknak ezt a hiányát nem kompenzálja az a ritkább eset, amikor pusztán történeti okokból hivatkoznak korai fontos munkákra. A felhasznált információ látszólagos stagnálását tehát a minőségi szelekció, a látens másodlagos hivatkozások és a közismertté válás együttes hatása okozza. Ami a kutatási ráfordításokat illeti, az exponenciális növekedési törvényen túlmenően még egy igen fontos tényező érdemel említést. Price kimutatta, hogy — mivel az összes közlemények számának növekedési üteme kb. kétszerese a releváns eredményeket tartalmazó közleményekének - a mindenkor rendelkezésre álló összes információk számának mintegy a négyzetgyöke a releváns információ — legalábbis a „little science" korszakában. így minden új releváns eredmény megtermeléséhez az elengedhetetlenül szükséges tényezők négyzetével arányos munkaerőt, beruházást stb. kell biztosítani. Kissé vulgarizálva: a tudomány „négyzetesen" kerül többe, mint amennyit „megér". Másrészt a tudománynak köszönhető mai civilizációnk és technikai színvonalunk, így bátran állítható, hogy még így is megérte. Ha viszont a jövőben már nem engedhető meg a tudomány további töretlen mennyiségi növekedése, minőségileg jobb tudományos munka kell, hogy elkerüljük a technikai színvonal fejlődésének hasonló lelassulását. Minőségi paraméterek A tudománymetriai irodalomban még vita folyik arról, hogy milyen mértékig lehet használni egyes munkák vagy kutatók minősítésére az őket idéző közlemények számát mint kvantifikált minőségi paramétert, de az már egyhangúan elfogadottnak látszik, hogy a Science Citation Index 1964-ben való publikálása óta az idézetek száma a ma rendelkezésre álló legjobb paraméter. Cole és Cole 3 6 a publikációs lista hosszúságának mint értékmérőnek az alkalmazásáról bebizonyítja, hogy alapjában helytelen következtetésekre ad módot a jelenleg uralkodó szerkesztési gyakorlat mellett, amikor mindent le lehet közöltetni, ha nem az egyik, akkor a másik folyóiratban. Az idézet-analízis módszere már igen szép számú sikert könyvelhet el. 2 8> 2 9• 3 6 Az Egyesült Államokban munkajogi bírói döntés is született ezen az alapon. 3 2 Ugyanakkor elővigyázatra intő hangokat is hallatnak egyes szerzők, de csak abban az értelemben, hogy az idézet-analí*Az angol „reference" és „citation" szavakkal jelölt fogalmakat célszerű a magyarban is megkülönböztetni. A továbbiakban hivatkozásnak nevezzük azt, amikor egy adott cikk az irodalomjegyzékben felsorol más munkákat; idézeten pedig azt értjük, ha más munkák irodalomjegyzékében fordul elő a szóban forgó cikk.
