Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

III. TUDOMÁNYOS FOLYOIRATOK - 4. Hazai idegen nyelvű természettudományi folyóiratok értékelése nemzetközi összehasonlításban

187 HAZAI IDEGEN NYELVŰ TERMÉSZETTUDOMÁNYI FOLYÓIRATOK Ugyanilyen a változás iránya, bár mértéke kisebb az Acta Chimica Academiae Scientiarum Hungaricae esetében. Az áki 14,5 hónapról (1973) 18 hónapra (1977) változott. A kfi időtartama lényegében állandó (kb. 4 hónap), de a 12,5-16,7-ről a 16—20. hónapok közé eső szakaszra tolódott. Ez azt jelenti, hogy a kéziratok 50 %-a átlag másfél év (18 hónap) alatt futott át. Ezzel együtt járt az É esése az eleve sem magas 21,9 %-ról (1973) 2,3 %-ra (1977). Az adatokból kiolvasható, hogy 1977-ben a leggyorsabban átfutott kézirat 6, a leglassabban átfutott 36 hónapos volt megjelenésekor az elfogadástól számítva. A kéziratok átfutási ideje között tehát max. (3—6=) 30 hónap különbség van. Ezek nem mind egyszerre, hanem az adott év különböző időpontjaiban jelennek meg, azonban ha meggondoljuk, ez mégis azt jelenti, hogy az ezen évfolyamot kitöltő kéziratok elfogadási időpontjai között maximálisan 30 hónap (2 és fél év!) a különbség. Ez arra utal, hogy a kéziratok között vannak olyanok, amelyek közel isem azonos 'korúak' a zömmel, hanem régebbiek; frissebb és korábbról visszamaradt kéziratok egy számba kerülnek. A terjedelemhez képest talán némiképp nagy az elfogadott kéziratok száma, ami permanens lemaradást okoz. Áttérve a 91. és 92. ábrákra, a Proceedings of the Royal Society 'A' sorozatának paraméterei szinte teljes egyezést mutatnak a 'B* sorozatnál látottakkal, ami avval magyarázható, hogy mindkét folyóirat azonos kézben van. A vizsgált 4 év távlatában, a kéziratok átfutása szempontjából ez a folyóirat is tartósan nagyon jónak minősíthető. Nagyobb mozgás látható a skandináv A cta Mathematica-ni\. A jónak számító alig 10 hónapos (1973) áki 17,5 hónapra (1977) romlott. A kfi a 8,7-12,3 közötti 3,5 hónapról (1973) a 14,5—18,5 közötti 4 hónapra rosszabbodott (1977). Ezzel párhuzamosan pedig az É az erős 72,3 %-ról a szinte elhanyagolható 6,3 %-ra. Az ausztrál biológiai folyóirathoz hasonlóan itt is valamennyi paraméter az átfutási idők olyan eltolódását mutatja a 4 évvel korábbihoz képest, ami szignifikánsnak nevezhető. A lengyel Studia Mathematica esete arra példa, hogy a „tényleges átfutási idő" fogalmának bevezetésével akkor is összehasonlításra alkalmas, értékelhető számadatokhoz jutunk, amikor a folyóiraton semmiféle, megjelenésre utaló dátum nem szerepel; a II. görbe megszerkeszthető. 1973-ban 18, 1977-ben kb. 20,7 hónap az áki. A kfi intervalluma lényegében változatlan (kb. 4 hónap), azonban a gyengébb irányba tolódik. A vártnak megfelelő, hogy az É továbbra is 0 %. Elmondható, hogy a mozgás mértéke nem akkora, hogy a lengyel lap korábbi (gyenge) színvonalát — az átfutási idők tekintetében — lényegesen érintené, iránya mégis kedvezőtlen. Megbízhatónak látszik az Acta Mathematica Academiae Scientiarum Hungaricae olyan vonatkozásban, hogy — az átfutási időkkel kapcsolatban — hirtelen, nagymértékű változással sem rendszeres szerzőit, sem rendszeres olvasóit nem lepte meg a 4 évvel korábbi állapothoz képest. Az áki 18 (1973), ill. 19,3 (1977) hónap. A kfi intervalluma az egyedülállóan hosszú kb. 13,4 hónapról (1973) a többihez képest még mindig leghosszabb, de nagyságrendi eltérést már nem jelentő 5,5 hónapra (1977) csökkent. Az É lényegében változatlan (1973: 7,6 %; 1977: 2,4 %) és elhanyagolható. A görbék „platói" azt jelzik, hogy az adott hónap alatt átfutó kézirat nincs. Ez a látszat ellenére nem jelenti azt, hogy a folyóirat kéziratokkal való ellátottsága rendszertelen (egész évfolyam összesített adatairól van szó), hanem a szerkesztés válogatására vezethető vissza. Nemcsak látszat viszont, hogy a vizsgált évfolyamban megjelent kéziratok elfogadásának időpontjai között (41-4=) 37 hónap, azaz, több mint 3 év (!) a maximális különbség (1977), és ez az érték 1973-ban is 29 hónap volt, amire a sorozaton belül nem találunk másik példát. Általában látható, hogy a görbék kezdő és záró értékei az extremitásokat képviselik; ezek a szakaszok a kéziratok viszonylag kis %-át érintik. A magyar Acta Mathematica esetében viszont az „utolsónak" átfutó kéziratok kb. 25 %-ának 2 évnél hosszabb az átfutási ideje. Bár az előzőleg tárgyalt lengyel folyóiratnál is hasonlót láttunk, ez ideálisnak nem nevezhető, és a kéziratok megjelentetésének jelentős lemaradását mutatja.