Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
II. ORSZÁGOK ÉS SZAKTERÜLETEK - 7. Megjegyzések „Az analitikai kémia fejlődése 1910-1970" című cikkhez
II. 7. MEGJEGYZÉSEK „AZ ANALITIKAI KÉMIA FEJLŐDÉSE 1910-1970" CÍMŰ CIKKHEZ* Brooks és Smythe fenti cikkének 7 4 olvasása közben támadt néhány gondolatomat szeretném megjegyzések címén az alábbiakban közölni. A szerzők egy igen időszerű probléma megközelítésére tesznek kísérletet olyan módszerekkel és eszközökkel, amelyek alkalmazására csak kevés példát találunk az analitikai kémiában. Az analitikai kémia 1910 és 1970 között tapasztalt fejlődésének áttekintése céljából a dolgozatok számát, ennek növekedését az idő függvényében, továbbá a cikkek különböző szempontok (ország, nyelv, részterület, elemek) szerinti eloszlását vizsgálják, hogy „a jelen század néhány hosszabb távon érvényesülő fejlődési irányzatát kiértékelhessék". A tudományos közlemények, idézetek, valamint a tudományos munkaerő statisztikai eloszlásával számos alapvető munka foglalkozik részletesen; 1 0» 14, 76 ezekben kimutatják, hogy a tudományos cikkekre vonatkozó statisztikai datok, valamint az új tudományos ismeretek fejlődése egymással összefüggnek, bár a tudományos fejlődés s a tudományos információ merőben különböző fogalmak. A tudományos szakirodalmi mutatónak, indikátornak tanulmányozása néhány más mutató (kutatók száma, intézetek száma, költségvetés, felszerelés) hozzávételével, amelyek forrása különböző lehet (pl. bibliográfiák, referáló folyóiratok jelentések stb.), számos érdekes következtetés levonására ad lehetőséget. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a cikkek száma az egyetlen és alapvető mértéke („indikátora") a tudomány „volumenének", „felődésének", „előrehaladásának". Ezért „Az analitikai kémiai irodalom fejlődése, 1910—1970" mint cím jobban fedné a lényeget. A tudományos közlemények számának növekedése exponenciálisjellegű. Ez érvényes minden tudományágra, 1 0» 1 4» 7 6 de néhány egyedi területre is. 7 3 Különböző ütemű exponenciális típusú folyamatok összehasonlításának egyszerű és célszerű módja a kétszereződési idők megadása (kétszereződési időn azt az időtartamot értjük, amely alatt a szakirodalom a kétszeresére nő, feltéve, hogy a növekedési ütem közben állandó marad). Az analitikai szakirodalom teljes terjedelmének becslésére tett minden kísérlet számos és sokrétű problémával jár, olyanynyira, hogy kételyek merülnek fel minden ilyen becslés értékét illetően. Úgy tűnik, a legmegbízhatóbb eljárás az, ha a különböző analitikai eljárások fejlődési ütemeit tekintjük s ezeket hasonlítjuk össze (1. 44. ábra). Ismeretes, hogy a teljes tudományos szakirodalom kb. 15 évenként megkétszereződik, a kémiai irodalom 8—10, 10 0 az analitikai kémiai irodalom pedig 5—7 évenként nő a kétszeresére 10 1 (az 1956 és 1972 közötti időszakról van szó). Egy másik vizsgálatra érdemes kérdés: az analitikai kémia általános fejlődésének tanulmányozásában jelent-e segítséget a kutatás helyeinek, az országoknak valamilyen rangsorolása? (1. 74. irodalom 497. o.) Ügy tűnik hasznosabb, ha az adatokat egy specifikus tényező választásával egy függvénykapcsolatba transzformáljuk át. így pl. ha egy ország analitikai kémiai cikkeinek számát (vagy ennek logaritmusát) az ország tudományos fejlettségi fokának valamely mutatója függvényében ábrázolnánk, (e mutató lehet pl. a kutatók teljes száma, vagy a tudományos *T. Braun, Talanta, 23 (1976) 743-744.
