Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

V. EGYÉNEK ÉS CSOPORTOK - 3. Egyének és csoportok tudományos tevékenységének idézetelemzési értékelése

2 34 EGYÉNEK ÉS CSOPORTOK TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE szonylag sok szempont szerinti, sok paraméter alapján történő értékelést mutatunk be. Ilyen részletesebb vizsgálat már nem marasztalható el kizárólag módszertani vádak alapján. További ellenvetés, hogy az idézések közül nem válogathatok ki a „negatív idézetek", azaz cáfolva idézők. Ezeket nem tekinthetjük a cikk „érdemének", és mégis benne vannak az idézetszámban. A cáfoló idézetek esetében az idéző cikk megjelenése időpontjában rendszerint még nem lehet eldönteni, hogy a cáfolt, vagy a cáfoló cikknek van-e igaza. (Néha mindkettőnek.) Ellentmondás van a két cikk tartalma között, de ha a probléma már egyértelmű lenne, akkor a helytelen nem is jelenhetett volna meg. Ha mégis a cáfoló cikknek van igaza, akkor sem egyértelmű a hibás dolgozat megjelenésének szükségtelensége, figyelembe véve, hogy a tudomány sokszor dialógusokon keresztül fejlődik. Azon dolgozatok, amelyek hibásak, és ebben a dialógusban sem inspirálóak, azok a tudomány struktúrájának következményeképpen, sokkal inkább elfelejtődnek, mintsem, hogy cáfolják őket, de ha mégis, akkor a cáfolatok száma statisztikusán oly kevés, hogy semmiképpen sem okozhat akkora különbséget, mely bármilyen összehasonlításnál megkülönböztetésre adna lehetőséget. Az önidézetek problémája talán a leggyakoribb ellenvetés. A módszertani részben részletes eljárást adunk arra, hogyan lehet őket kiszűrni. Általánosságban igaz, hogy a módszertani cikkeket aránytalanul többször idézik, mint bármely más cikket, mely szintén bizonyos arányeltolódáshoz vezet. A világirodalomban eddig legtöbbet idézett cikket O. H. Lowry írta, melyben egy új fehérjemérő módszert írt le (1951ben). Ezt a cikket 1961 és 1975 között 50 000-szer idézték, mely szám több, mint ötszöröse a második legtöbbször idézett cikk összidézetének. 1951 óta a tudományos eredmények közül mégsem ez számít a legjobbnak, legfontosabbnak. Erről az arányeltolódásról csak addig van és lehet szó, ameddig nem tisztáztuk, hogy az idézetek száma nem a tudományos eredmény minőségével, fontosságával, értékével arányos, hanem a tudományos hatékonyságnak, a többi kutató munkásságában való felhasználhatóságával, tehát ebben az értelemben valóban el kell ismerni, hogy ez a dolgozat áll az első helyen. Vannak olyan dolgozatok, amelyek „mérföldkövet" jelentenek egy tudományág fejlődésében. Ezek oly gyorsan bekerülnek a köztudatba, összefoglaló könyvekbe, hogy viszonylag rövid idő után már nem idézik őket, vagy csak annyira közvetve, hogy az idézetet már nem az eredeti cikk kapja. Ezen cikkek fontossága, tudományon belüli hatékonysága nyilvánvalóan nagyon nagy, s ez mégsem jelentkezik az idézetek számában. - Említettük már, hogy az idézetanalízis semmiképpen sem alkalmas arra, hogy döntést hozhassunk kizárólag ezen paraméterek alapján. Nem az egyéb módszerek alapján történő döntés helyett, hanem azok kiegészítésére, objektívebbé tételére ajánljuk. A döntéseket eddig is az adott tudomány legjobbjai hozták, akik nyilván fel tudják mérni tudományáguk „mérföldköveinek" fontosságát, és ezen dolgozatok szerzői aligha szorulnak az idézetelemzés támogatására. Rendszerint nem közömbös, hogy a kapott idézetek melyik szerzőtől, kutatócsoporttól, folyóirattól stb. származnak, amit valahogy figyelembe kellene venni, azaz súlyozni kellene az idézeteket. Eddig az SCV-ben, a Journal Citation Reportsban és a Social Sciences Citation Index-ben (SSCI) találhattunk rangsorolást folyóiratokra, a Garfield által bevezetett „impact factor"-aik alapján Narin

2

2 adott egy pontosabb eljárást, melynek ismertetése a módszertani részben található. Van tehát lehetőség a súlyozás végrehajtására, mely a súlyokat valóban idézéselemzési szempontok alapján állapítja meg — a kapott és az adott idézetekből —, és amely semmilyen más szempontból nem változtatja meg az elemzést, csak nagyobb súllyal veszi figyelembe az idézéselemzési szempontból Jobb helyekről" kapott idézéseket. A fentieket összefoglalva úgy érezzük, hogy az idézetelemzés alkalmazásával szemben tapasztalható idegenkedés elvi és módszertani szempontokat tekintve alaptalan. Nem alaptalan vi-