Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
V. EGYÉNEK ÉS CSOPORTOK - 2. Kutatók idézetelemzési rangsorolásának néhány metodikai kérdése
222 KUTATÓK IDÉZETELEMZÉSI RANGSOROLÁSA átlaggal* vetjük egybe, az igen jó korreláció az egyszerű s az önidézéseket tekintetbe vevő vagy azt figyelmen kívül hagyó számlálások között az ilyen leegyszerűsített elemzések érvényességét erősíti meg még a kevésszer idézett kutatók esetében is, feltéve, hogy a kutatás minden társszerzőre kiterjed. 17 4 Ez az eredmény első hallásra meglepően hangzott számunkra. Azt gondolhatnánk, hogy igen nagy azok száma, akik elég sok, saját korábbi munkáikat rendre idéző cikket közölnek, de amelyekről a tudományos közvélemény jóformán tudomást sem vesz. Azonban, ha megvizsgáljuk a dolgozatjegyzékeket a közlő folyóiratok szempontjából, kiderül, hogy a keveset idézett kutatók többsége számos cikket közölt perifériális folyóiratokban, amelyekre az SCI tevékenysége nem terjed ki. Tekintve, hogy alacsony idézettségű folyóiratokról van szó, a 3. típusú idézések számában lehetséges veszteség együttjár egy arányos önidézés-veszteséggel. így megérthető, hogy miért lehet egy kevésszer idézett szerző egyidejűleg kevésszer önidézett is, bár igen hosszú a dolgozat-jegyzéke. Ezeknek az eredményeknek a fényében igaza lehet Garfield-nek, aki felteszi, hogy alacsonyabb rangú szerzők csak perifériális folyóiratokban jutnak közlési lehetőséghez; ez azonban nem szükségszerűen jár együtt az önidézési ráta növekedésével, hiszen ezeket a folyóiratokat az SCI figyelmen kívül hagyja. Az országos minta birtokában összehasonlíthattuk az idézetszámlálást az ISI-nek egy gépi úton végrehajtott, saz első szerző postai címe alapján magyarnak minősülő dolgozatokra vonatkozó kutatásával. 17 6 Végigkutatták adatbankjuk 1973. évi forrásszalagját s összeszámlálták az ezekre a dolgozatokra vonatkozó idézéseket 1973 és 1976 között. A 72. táblázat mutatja az összehasonlítást az ő eredményeik, valamint a mi kézi úton megejtett számlálásaink között a mintánkban szereplő 289 db 1973. évi cikkre vonatkozóan. Az összehasonlítás egyrészt azt mutatja, hogy meglehetősen nagy a bizonytalanság a nemzeti hovatartozás ilyen típusú megállapításában. Másrészt magas a hibaszázalék még azokban az esetekben is, amikor az azonosításnak ez a módja működik. (A veszteség annak tulajdonítható, hogy az 1973. évi cikkek egy része az ISI 1974. évi szalagján szerepelt.) Ezeknek az eredményeknek az alapján óvatosságra intünk, valahányszor nagyléptékű gépi adatfeldolgozás alapján vonnak le egyéni teljesítményre, eredményességre vonatkozó következtetést; a felhasznált software-t gondos, kézi úton végzett kutatással ellenőrizni kell. Jelen tanulmányunk eredményei abban megegyeznek Garfield észrevételével, hogy a mintánkban legtöbbször idézett két szerző (1734 ill. 1036 idézés a tekintetbe vett 13 év alatt) módszertani cikkeket is közölt. Egyikük neurofiziológus, a másik fiziológus. Vannak azonban - megmaradva az orvostudománynál — klinikai kutatók (pl. sebészek) is, akik szintén közölnek módszertani cikkeket, de jóval kevesebbszer idézik őket. így tehát az idézettség szintje a későbbi kutatások szempontjából tekintett hasznosságot méri, s nem a mindennapi gyakorlatban vagy a termelésben gyümölcsöztethető hasznosságot. A 71. táblázat adatai világosan igazolják, hogy az idézetszámlálás nem használható két különböző tudományág képviselőinek egyéni összehasonlítására. Még egy tudományágon belül is előfordulhat, hogy az összehasonlítás félrevezető. Mintánk legnagyobb csoportjában, a fizikusokéban két részcsoport különíthető el anélkül, hogy túlságosan szűk kategóriákba sorolnánk őket: magfizikusok és szilárdtest-fizikusok. Hasonló meggondolások alapján beszélhetünk a matematikusok csoportján belül „klasszi*Sajnos, nincs tudomásunk hasonló országos mintára vonatkozó tanulmányról, amelyet eredményeinkkel öszszehasonlíthatnánk. Bár Garfield tanulmányainak 17 4 egyedeit lényegesen jobban idézik, mint a mi mintánkban előfordulókat, csak arra következtethetünk, hogy ez utóbbi nem tartozik a világ elitjéhez. Ugyanakkor talán nem alábbvaló egy másik ország hasonlóan kiválasztott mintájánál.
