Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

I. BEVEZETÉS - 2. A tudománymetria eredményeinek rövid összefoglalása

A TUDOMÁNYMETRIA EREDM ÉNYEI 21 tével bocsátották a többiek rendelkezésére.) Mivel a leírt (rögzített) és nyilvánosan publikált közlemény reprezentálja a kutató „tulajdonjogát", nem is annyira meglepő, hogy ugyanaz az eloszlási törvény érvényes adott számú cikk szerzőinek száma és az általuk írt cikkek száma közötti összefüggésre, mint a magántulajdonon alapuló társadalom javainak az egyének közti eloszlására: sokaknak jut kevés és keveseknek sok. Az anyagi javaknak ilyen nem-Poisson-eloszlását először Pareto vizsgálta és megállapította, hogy adott mennyiségű vagyonnal rendelkező emberek száma a vagyon nagyságának 1,9-ik hatványával fordítva arányos. A tudomány „vagyoneloszlására" (termelékenységére) Lotka állította fel a hasonló törvényt :

3

54

0 M = j, (I

) ahol n

a j az i számú közleménnyel rendelkező szerzők száma, N

a az összes szerző száma. Részletesebb vizsgálatok kimutatták,

4

04

1 hogy a törvény általánosabb formája: na,i = k^' (2) ahol 1 < m < 2 (ritka esetben ~ 3) és k állandó. Ha nagyszámú szerzőt tekintünk, akik egymástól viszonylag függetlenül, különböző intézményekben, országokban dolgoznak, akkor m nagyon közel esik 2-höz. Nagyobb fokú kooperációs kölcsönhatásban álló szerzők esetén m értéke inkább l-hez áll közelebb (ugyanazon intézmény, kis országok ugyanazon szakterületével foglalkozó kutatói).

4

1 Ha a kooperációs együttműködést valamilyen módon kiszűrjük, amire a legalkalmasabb az egyszerű szerzőség (authorship) helyett az ún. funkcionális szerzőség figyelembevétele (minden cikk csak annyiadrészben az illető szerzőé, ahány társszerző írta), akkor m értéke nagyon jó közelítésben 2-vel vehető azonosnak (2. ábra). Ez a „tulajdon-eloszlási" törvényszerűség azonban nemcsak a szerzők és az általuk írt közlemények számára igaz, hanem a tudományos információeloszlás egyéb vonatkozásaira is: igazolták pl., hogy a folyóiratok olvasottsága ugyanilyen nem-Poisson-eloszlást mutat. Vannak olyan folyóiratok, amelyeket egy könyvtárban hosszabb időn keresztül senki sem vesz igénybe, másokat igen sokan forgatnak.

4

3 Felvetődik a kérdés, vajon le lehet-e választani a tudomány munkaerőkészletéről a kevéssé termelékeny nagy hányadot anélkül, hogy a termelékeny kisebbség tevékenysége csorbát szenvedjen, vagy - a könyvtári folyóiratok példáján - le lehet-e mondani a csak elvétve használt folyóiratok előfizetését anélkül, hogy a könyvtár használhatósága csökkenjen. Vannak adatok, amelyek bizonyítják, hogy ezt - ha egyáltalán lehetséges - csak nagyon körültekintően és korlátozottan lehet megtenni, mert a durva, csak mennyiségi szempontok szerint végrehajtott beavatkozás azt eredményezi, hogy olyan új eloszlás áll elő, amelyben ismét lesznek nagyobb tömegben kis termelékenységű kutatók (akik a beavatkozás előtt nem voltak azok, de megfosztották őket a kis termelékenységű munkatársaiktól), illetve újra lesznek olvasatlan folyóiratok (amelyek eredetileg nem voltak azok, de csökkent a könyvtár össz-látogatottsága, mert csökkent a folyóiratkínálata).

4

3 A Lotka-törvény törvény volta éppen ebben mutatkozik meg: meggondolatlan „érvénytelenítése" után automatikusan újra érvényessé válik. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs mód a tudományos munkaerő szelekciójára. A fenti törvény ui. mennyiségi törvény; ha minőségi szelekciót alkalmazunk, a törvény érvényben marad. Gyenge minőségű közleményekkel rendelkező kutatókat egyenlő valószínűséggel találunk a kis- és nagytermelékenységűek között. Ha ezek számát csökkentjük megfelelő ad-