Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Függelék - A mágiáról és a kínvallatásról Huszty István „A gyakorlati jogtudomány, avagy új kommentár a magyar jogban" című munkájában, 1758

256 sökről, a boszorkányokról és a bűbájosokról Mózes 2. könyve 22. 18. szerint: a varázslóasszonyt ne hagyd élni; és Mózes 2. könyve 7. részében elmondja, hogy a fáraó mágusai megküzdöttek Mózessel; hasonló található a leviták könyve 20.27-ben.

6 Másodszor a polgári jogból, Szent István 2. könyve 31. és 32. fejezetében, valamint Szent László 1. könyve 34. fejezetében. Harmadszor világos a legfőbb dolgok legjobb tapasztalatából; sőt gyakorta saját magukat is boszorkánynak tartják. Negyedszer a kánonjogból. 9. A régi jog, Szent István idézett 2. könyve 31. fejezete szerint a mágia vétke vegyes törvényszéké,

7 világos, hogy első és második esetben rajtakapott mágust, vagy boszorkányt egyházi törvényszék ítélte el, és büntetése böjt volt; második esetben homlokán, vagy lapockáján tüzes jellel beégették. Harmadik esetben világi bíró ítélkezett. Manapság ez tisztán a világi törvényszékre tartozik, amint az mindenkinek kétségtelen. 10. Ezen vétek büntetése főbenjáró, de azzal a különbséggel, hogy amennyiben harmadik kárral járt, úgy a gonosztevőt elevenen elégetik; ha azonban kár, vagy rontás nélküli, a fejét lecsapják és holttestét azután máglyára helyezve elégetik, amint azt a törvényszéki gyakorlat s a gyakori példa is tanúsítja. 11. Az ilyenféle gonosztevőknek, amikor bebörtönözik, ruházatát, házát és lakóhelyét át kell kutatni, hogy vajon nincs-e valaminő mágikus anyag, mint például olaj, kenőcs, méreggel telt bögre, emberi csontok, mágikus gyertyák és hasonlófélék körülötte, vagy birtokában. Ebben az esetben a bíróság hóhérral a tettest is át szokta kutattatni, hogy vajon nincs-e teste rejtett helyén, vagy valamely testrészén titkos dolog, vagy más ördögi jel, amint azt a Praxis Criminalis 2. része 60. cikkelye ezt helyesen megjegyzi és szépen levezeti. 12. A vád formája. Előrebocsátva az előrebocsátandókat. Miként az előbb megnevezett vádlott a mágia bűne folytán nem csupán említett lakhelye, de a szomszédos hegységek lakosaitól is súlyosan gyanús; különböző alkalmakkor az említett bűnnek nem csekély bizonyítékát mutatta. Kivált ez év T. hónapjának T. napján megvetve az isteni és az emberi törvényeket az ilyesféle gonosztett bűnét az előadandó szoros fenyíték alatt, tehát meggondoltan N. Katalint, NN. jobbágynak, helysége lakosának feleségét határozott gyűlöletből, magyar nyelven, hasonló jelentésű szavakkal

8 fenyegette meg: Rövidesen megsiratod a születésed napját. Ezután nem sok nappal ezen Katalint saját házában, (fia révén kipuhatolva férje, NN. távollétét,) békés látszattal felkereste, és jobbját béke jeléül felényújtani kérte, de a kezét ismételten visszahúzta, mire ő jobbját hevesen és erőszakosan megragadta. Melyet nyomban visszahúzva azt bizonyos kenőccsel bekenve látta, mivel az kenőcsös kezével érintette meg, sértődötten megszidta. Mire azt válaszolta: Ez semmiképpen sem káros. Majd a következő éjjel az történt, hogy roppant megdagadt a keze, s a rákövetkező napra emberi comb vastagságúra duzzadt, és a duzzanat rövidesen az egész kaijára kiterjedt, s aznap egészében megfeketedett; a bekenés harmadik napjára hét fekély, hallatlan fájdalom támadt, és (mely jól megjegyzendő) aznap egészében megrothadt, az erek és az idegek megszakadtak, kaija könyökben a testéről magától, mintha levágták volna, levált. Minthogy némelyek a nevezett vádlottra