Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.

XV. Epikus szövegek

432 XV. 1. 1.10. Rándulás, ficam gy. A beteg testrészt "eszences korpa" vagy "hűgyos agyag" pakolással kell ellátni. Mikor Krisztus urunk Jeruzsálemből ment vóna, Jeruzsálemből Jerikóba, mikor a kőhidon átment vóna, a lovának megrándult a lába. Szegény lánynak itt vagy ott /vagy: asszonynak, embernek/ megrándult a keze vagy a lába. Oszlassa el az Atya, oszlassa el a Fiú, oszlassa el a teljes Szentháromság egy Isten onnan a vércsomókat, hogy ott ne maradjon, az Atya, Fiú, Szentlélek által. /Kiskunfélegyháza, Pe/ 1.11. U.az Mén a boldogságos szent Szűz a jeruzsálemi szent templomba. Előtalál

j a a Gecemáni kertet. Gecemáni hídján mikó mén át, mégbötlott a szamarának a lába. Akkor a boldogságos szent Szűz mondta: In ínhez, csont csonthoz. /Apátfalva, Csa/ 2. U.az Elindula urunk Jézus Jerikóból Jeruzsálembe. Által mene kőhidon, ő lován, ő szamarán. Haragos gazdasszony, jámbor gazdája, gyékény-ágy , kő párnája, kő kenyere, fa kése, ez az Isten mondása: ezen jószág semmi ízébe, tagjába ficemlés vagy nyilamlás meg ne maradhasson, hús húshoz, csont csonthoz, tag taghoz, in ínhoz, vér vérhöz, ér érhöz, Krisztus Jézusnak maga szájából származott szent igék által gyógyulj on meg. /Kiskunfélegyháza, Pe/