Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.

XV. Epikus szövegek

429 XV. EPIKUS SZÖVEGEK XV.1. MEGBOTLÖ LÖ/SZAMÁR /"MÁSODIK MERSEBURGI RÁOLVASÁS"/ A szent utas/ok/ gyógyít/anak/ 1-5. 1.1. Rándulás, ficam gy. A ráolvasó rátartja két kékét a megjelölt helyre és csendesen mondja: Mikor urunk Jézus elindult Jeruzsálembe, Jeruzsálemből Jerichó városába, mikor ment volna által a kőhidon, az ő szamarának kificamodott a lába. Urunk Jézus szent szavával mondá: semmi ízben, semmi tekintetben a ficamodás meg ne maradj on, hanem ín ínhez, csont csonthoz, hús húshoz, ér érhez, vér vérhez, erő erőhöz, verő verőhöz a mi urunk Jézus Krisztus szent nevében úgy ne maradjon ennek az embernek, lónak testében ficamodás, rándítás, valamint az urunk Jézus szamarának. Ámen. Ezt háromszor egymásután elmondja, és ugyanannyiszor keresztet is vet a fájó helyre. /Kiskunfélegyháza, Pe/ 1.2. U.az Két Miatyánk. Mikor elindula urunk Jézus Jeruzsálembe, Jeruzsálemből Erikóba, mikor menne a kőhidon, ő lovának, szamárkájának lábacskája kificemedétt; ugy ezen szolgádnak is lába megficemédétt. Hanem azon Isten szájából jött szent ige szálljon reá, hogy semmi izziben fáj dalom meg ne maradhasson, hanem csont csonthó, vér vérhő,