Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.

XVIII. Játékos mondókák

583 XVIII. 8. 10. U. az Áldja kánya, száva, fosógém a neve. Sö nö ártson, sö nö használjon, ha nem használ, hagy fájjon! , /Kiskundorozsma, Cso/ Hát és vállfájás gy. A fájós helyeket hetedik gyerek nyomkodta meg, ezt mondva: Ahol nem fáj, ott is fájjon, ahogy fizetsz, úgy használjon. Tehén lábsebének gy. Szent kezivel simogatta, szent szájával huhogatta: phii, phü, phü! Ha fizetsz, használjon, ha nem fizetsz, hagy fájjon! Fizetni nem kő, asinász égy kétkilós sajtot, búzát is adsz, csak magra, te te

jire, te te

jire, nem csapva! /Jászdózsa, Szo/ "Daganat" gy. Valakinek ütés után megdagadt a keze. szony a tenyere élével megkeresztezte: Megdagad, e Iszakad, ha a fene megeszi, mégis meg kell neki gyógyulni! /Kiszombor, Tr/ . A gyógyító asz11.1. "Csuklás" gy. Aki csuklik, azt valaki emlegeti. Mit emlegetsz, ha nem látsz? vakulj meg, ha szebbet látsz! 11.2. U.az Mit emleget, ha nem lát? Száradj on meg, ha gyaláz! Száradj on meg, mint a pernye, hogy a hideg jól kilelje! I Sarkad, Bi/ Ezt kell mondania: /Szamoshát/ /Szamoshát/