Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.

XV. Epikus szövegek

547 XV. 15-33. en Uram Teremptöm az Jordán vizehez, megh mondám az Jordán vizenek, hogy megh tis ztulion, mert el iö az en Vram Teremptöm, ö benne megh keresztelkedik Istensegenek hatalmanak altala. Az uiz megh szolala s azt mondd: Jöiön el az en Uram teremptem, en megh tisztultam, en benhem megh keresztelkedhetik Istensegenek hatalmanak altala. Ell mene Urunk Szent Janossal az Jordán vizehez. Azt mondá Urunk Szent Janosnák az Jordán vizénél: János, keresztelj megh engemet, s megh keresztele Urunkat Szent János az Jordán vizeben, s azt monda Urunk Szent Janosnák: János, bizoni mondom, valamelj emberek ez igiket el tudgiak szibol mondanj giakorta, avagi szüliös leszen, avagi belj fekelies leszen, igaz ugi megh tisztulion, mint az Jordan vize, Ammen. /.XVII. század első harmada/ 22. Vakság gy. Hét évig kellett minden lefekvéskor háromszor elmondani: Mikor az úr Jézus harminckét éves vala, azt is tudta, hogy a földet ő már nemsokára itthagyja. Meg akarta a népeknek mutatni, hogy a jövevényeket meg kell keresztelni. Lement a Jordán vizére, Nepomuki szent Jánost magához hívta, és néki e szavakat mondta: János, én megkeresztellek tégedet az Atyával, Fiúval, Szentlélek Istennek nevében, most már te keresztelj meg engem, az Atyának, a Szentléleknek és az én nevemben, ámen. /Zagyvarékas, Pe/ 23. "Ijedtség" gy. Az öntőasszony olvasztott viaszt öntött hideg vízbe. A viasz olvadása közben mondta: Amikor Jézus Krisztus a földön járt, harminchárom esztendeig, könnyhullajtásával ázott meg lába feje mégis feláldozott a magas mennyekbe. Kiválasztott tizenkét tanítványt, kettő előbe és mellé. Fővette nádpálcáját, mutatta micsoda fűbe-fába az orvosság. Mert hetvenhét féle a nyavalya.