Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

I. Egyszerű óhajtó és parancsoló formák

47 I

I. 1. 72. "Árpa" gy. Valaki szalmaszállal háromszor megérinti az árpát és a szalmát hátradobva, nem néz utána, mondja: Menj a fenébe! /Iregszemcse, To/ 73. U.az A beteg árpaszemmel háromszor körülkeríti a szemét, majd háromszor körüljárja a kutat, és bedobja az árpaszemet, ezt mondva: Fuj, te piszok! /Csorvás, Bé/ 74. "Megrontott" tehén gy. A tulajdonos kényszerítésére a rontó reggel kihajtóskor a tehén után lökött egy seprűt, és ezt kiáltotta neki: Haza ne gyere úgy, ahogy elmentél! Este már adott tejet a tehén. /Vajdácska, Ze/ 75. Tyúkültetés Mikor az asszony a tyúkot rátette a tojásokra, mindenféle szitkot mondott rá: Ez egye, az egye, hogy pusztuljon el a faja is! /Balatonmellék/ 76. "Kelés" gy. Keresztet rajzol rá, ezt mondva: Száradj, szikkadj, lappadj, ott egyen meg a fene, ahun vagy. /Szánk, Pe/ 77. "Zsébre" gy. A beteg menjen három egymásután következő hajnalban a tyúkülő alá és ott mondja ezt háromszor: Szaladj zsébre, Mert rádfősik a jérce! /öcsöd, Bé/ 78. Féregűzés állatból Pénteken, napkelte előtt balkézzel szenesvizet löttyintettek a férges részre, ezt mondva: Aljas féreg, nesze neked, megdöglessz, de a jószágom meg nem eszed! ISzenesvíz: vízbe meghatározott módon parazsakat számolnak bele; lásd a XII. szövegeknél/ /Csanádpalota, Csa/ 79. Disznóféreg kiűzése Nyű-kukaaok gyertek ki, bagólével döglesztek ki, amig pipahamu bagóié lesz a világon, addig nyűvek nem élnek az állatban. /Nagyberki, So/