Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

26 kérő - mégoly egyéni, nem hivatalos - esti ima nyilvánvalóan nem minősíthető ráolvasásnak, azonban egy jégfelhő közeledésekor elmondott - akár hivatalos - szöveg igen. Mégsem vettük fel gyűjteményünkbe a ráolvasás-szituációban elhangzó hivatalos imákra /Miatyánk, Üdvözlégy, stb./ vonatkozó adatokat - lévén szöveggyűjteményről szó - csak akkor, ha ezek "valódi" ráolvasások kísérőjeként hangzanak el. Az ima - ráolvasás határának meghúzásakor a másik hibalehetőséget a történeti adatok szűkszavúsága jelenti a használat szituációjára, a használó személyére vonatkozóan. A szöveganyag összeállításával a birtokomban lévő ráolvasás-adatok teljességének közlése volt a célom. A nem közölt szövegváltozatok csak igen kismértékű lexikális, grammatikai eltéréseket mutatnak az azonos számmal ellátott közöltektől. Ezeket varián

snak a művészi szervezettség - akár legalsó - fokát elérő szövegek esetében, hasonló szöve

gnek pedig az ezt a fokot el nem érő, mindennapi nyelvi szövegek esetében /spontán-rögtönzött szitkok, jókívánságok: pl. "Hü de csúnya!"; egyszerű tudakozó névfelsorolás, a számlálás egyszerű, kötetlen formái/ nevezem. A mutatóban azonban az utóbbiakat is "var." /=variáns/ jelzéssel közlöm. A variánsok jelzésénél a falunév utáni szám az ugyanazon községben feljegyzett variánsok számát jelzi. A csak hangtani eltéréseket mutató szövegváltozatokat azonos szöve

gként tüntettem fel /meg-mög, hí-hív, hód-hold, stb./. A jelenkori szövegek feljegyzői különböző mértékben és módon jelölték a tájnyelvi hangalakokat. A jelölés módját egységesítettem és megszüntettem a köznyelvben is meglévő hasonulások jelölését. A fonetikai jelölés különböző mértéke ill. hiánya természetesen megmaradt. A közreadók által használt esetleges sorkezdő /nem mondatkezdő/ nagybetűket megszüntettem. A paraszt adatközlők kéziratos adatainak /pl. levélben küldött szövegek/ eredeti helyesírását meghagytam; ilyenkor a jegyzetekből kiderül, hogy paraszti kéziratról van szó.