Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

23 A nagyobb szerkezeti egységek rendjét az is megbontja, hogy egy-egy szövegtípuson belül azonos hiedelemtartalmak különböző, de egymással rokon szerkezetekben is megjelenhetnek: pl. a párhuzamok szintaktikailag jelölt és jelöletlen formáiban /pl. hasonlatba foglalt és hasonlatba nem foglalt ellentétes tartalmak: 'a hold nő - a betegség múlik' ill. 'a betegség úgy múljon, ahogy a hold nő'/, azonos cselekményre utalás metaforával és/vagy magyarázattal, stb. Természetesen ezekben az esetekben sem voltak a konkrét funkciójukban és tartalmilag összetartozó szövegek egymástól elválaszthatók /pl. II.1.97.1-2. III.18.1-2, a VI.1. és VI.3. csoportokban a "letagadás" és "elküldés", a IX. csoportban a "fenyegetés" állító és parancsoló formái, stb./. Az eddigi anyagismeretünk birtokában egyedi kontaminációnak minősített szövegeket egyi

k összetevőjük alapján soroltuk be. Ilyenek majdnem minden csoportban előfordulnak. /Pl. II.2.16: hasonlat+ellentétes kívánság./ Különösen gyakori a vallásos fohászok, hivatkozások, kisebb mértékben a "számlálás", valamint az egyszerű hasonlatok társulása bármilyen szövegfajtával. E kompromisszumos megoldásokat leszámítva a szövegek rendezése a fent ismertetett szerkezetek egyszerűtől a bonyolult ill. összetett felé haladó sorozatában történik. A ráolvasások rendszere után, mintegy függelékként következnek az "értelmetlen" szövegek ill. amulettek, majd bizonyos műfaji határesetek csoportjai. A ráolvasások egészének működésében mindig jelen van a mágikus funkció minél világosabb, közvetlenebb kifejeződésére való törekvés, ami érzékletesen nyilvánul meg pl. más műfajokból származó szövegek átvétele, ráolvasássá "alakítása", vagy pl. az egyházi eredetű szövegkincs konkretizálása, az adott helyzethez, célhoz alkalmazása során. Ezzel párhuzamosan azonban egy másik tendencia is működik: a ráolvasás tisztán