Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

20 feltételt egyaránt, általában valamely természeti képre, folyamatra /vagy a természetben nem létező, soha le nem zajló "lehetetlenségre"/ utalva. Az epikus ráolvasások /XV./ is az analógiás mágiát kifejező hasonlatok, 0-tagjukban egy sikeres esemény elbeszélésével, amely "példa" az S-tagbeli szubjektiv kívánság teljesüléséhez. A párhuzamos szerkezetek cselekményre utaló R-tagjaival ellentétben a 0-tagok általában a szövegek állandó, formulaszerü elemei, és a ráolvasások műfajon belüli, valamint más műfajok felé mutató szövegszintű kapcsolatainak legfontosabb szervező tényezői. Különösen a hasonlat igen gyakori építőeleme összetett ráolvasásoknak, magasabb szervezettségű szövegtípusoknak is. Vallásos tartalmak, vagy akár "készen kapott" egyházi szövegformulák ráolvasásokba ill. mágikus szerkezetekbe való "beépítésének" is gyakori módszere a vallásos tényre, eseményre /pl. szentek, Jézus életének egy-egy eseményére/ történő, hasonlatba foglalt utalás /a XIII. és XIV. csoport sok szövegében/, de hasonló szerepe a lehetetlen feltételt tartalmazó párhuzamoknak is van. Az összetett fohász, áldás, átokformák párhuzamosságai leggyakrabban a C tényező attribútumainak, tetteinek, a vele kapcsolatos eseményeknek aki/am

i bevezetésű alanyi mellékmondatos bővítményekben való megjelenése által jön létre. Ezek általában állandó, formulaszerü, típusszervező-meghatározó szövegelemek. Ezek révén jön létre pl. bizonyos hiedelemlényekhez, természeti jelenségekhez intézett "fohászok" /XI.3./ egy-egy elkülöníthető típusa /pl. a "vendégség a holdnál": 'hold, aki fiad házasítod, hozzád küldöm betegségemet'/. Hasonlóképpen bővülnek a keresztény vallás fohász, áldás és átokformái a szentek, Jézus, szűz Mária, stb.•attribútumaira, tetteire történő utalásokkal /pl. fohász szűz Máriához, aki Jézust szűzen szülte/. A ráolvasások egyházi eredetű szövegkincsére /XIII-XIV./ nagy mértékben jellemzőek ezek a bővítmények. Éppúgy, mint a hasonlat, ez is gyakori eszköze volt a