Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.
VIII. Cselekményre utaló kijelentés
175 VIII. 1. Neked kalánnyal öntöttek, én most osak csuporral öntök. Három napig csinálják, háromszor. /Borsa völgye/ 67. "Szemverés" gy. A beteg anyja hajnalban, mikor kég a madár nem kel fel, kimegy a temetőbe, és kilenc sírról földet hoz. Mikor a földbe markol, ezt mondja: Komámasszony, ék kis feődet akarok. Hagyok is, viszek is. Otthon megfőzi, és levében megfürdeti a gyereket. /Tard, Szentistván, Bo / 68. "Hideglelés" gy. A beteq szótlanul a temetőbe megy egy új halott sírjához. Ott ezt mondja: Kérek egy lepedőt, mert vendégem érkezett. A sírról földet vesz, rongyba köti, otthon a nyakába akasztja. Míg el nem hagyja a hideg, hordja. Majd a földet ugyanígy és ugyanoda visszaviszi: Visszahoztam a lepedőt, mert a vendégem elment. /Torda, Aranyosszék, To rockó/ 69. Szerelmi rontás visszavarázslása Az igéző a maga jószántából adjon három szál hajat. A beteg a hó első péntekjén éjjel 11-12 óra között a szabadba megy; a három szálat három bodzafaágra köti, ezt mondva: Aki engem megvert, az törje meg a verését, ha megtöri ezt a bodzafa ágát. A Szentháromság nevében vegye vissza rólam a rontást. Hazamegy. Hajnalban a rontó kimegy, letöri az ágakat, úgy, hogy a hajszálak is kettészakadjanak, és háromszor mondja közben: Megtöröm a verésemet, amint megtöröm ezt a bodzafaág at. A Szentháromság nevében visszaveszem Jánosról a rontást. A beteg reggelre meggyógyul, de a fa kiszárad, és a rontó többet nem tud verni a szemével, ha akarna is. /Sárközujlak, Szt/ VIII. 2. TAGADÁS+ÁLLITÁS /"NEM - HANEM" SZERKEZETTEL/ 1. "Nyilalás" gy. A gyógyító "vizet vetett" három szénnel; majd vett kilenc db cérnát és azt a vízben bogozta, majd kibogozta, ezt mondva:
