Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

VIII. Cselekményre utaló kijelentés

173 VIII. 1. 57.1. U.az Szent György hajnalán napkelte előtt harmatot szedtek: lepedőt vagy abroszt húzgáltak a marhajárás gyepén. Közben mondogatták: Mind szedem. Közben egy-egy marék füvet is téptek. Otthon a füvet a tehén elé tették, a ruhadarabot pedig kicsavarták a tejesfazékba, vagy más edénybe, és kiöblítették vele a tejesfazekat, hogy sok vaj legyen. /Zagyvarékas, Pe/ 57.2. U.az Mind szedjük, mind. 57.3. U.az Mind viszöm, mind viszöm, fölit viszöm, fölit viszöm. /U.ott/ /Tázlár, Pe/ 58.1. U.az A boszorkányok kimentek a legelőre, és abroszt vagy ponyvát húzogatva mondogatták: Szedem a harmatot, de nem mind. Hazavitték az abroszt, a tehén takarmányába csavarták; sok tejük lett, a más tehenét megrontották. /Viss, Sza; Megyaszó, Sárospatak vidéke, Ze/ 58.2. U.az Szedem a hasznát, de nem mind. /Gáva, Sza/ 59.1. U.az Hajnalban harmatot szednek az asszonyok a réten, ezt mondva: Én szedem a felét, én szedem a harmadát. /Galgamácsa, Pe/ 59.2. U.az Én szedem az elsőt, én szedem a másodikat! /U.ott/ 60. U.az Szent Györgykor a bűbájos asszonyok húzzák a lepedőt a gyepen és kiabálják: Aki húzi, annak lösz, ki nem húzi, annak nem lösz! Mikor hazament, kicsavarta a harmatot a lepedőből, és egy kis vizbe téve megitatta a tehénnel, ezt mondva: /Szeged, Cso/