Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

VIII. Cselekményre utaló kijelentés

163 VIII. 1. 32.1. Némaság gy. Napáldozat táján zsákba kötik a gyereket, körbe mennek vele; hozzáütik mind a négy házsarokhoz háromszor: Mit viszök? Zsákba gyerököt viszök. Mit keresők? Szót keresők. /Csanytelek, Cso/ 32.2. U.az A nem beszélő gyereket zsákba teszik, és hátukon viszik. A következő párbeszéd folyik le a zsákot vivő és egy másik személy között: - Mit viszel? - Szót, beszédet. /Hajdúszoboszló, Ha/ 32.3. U.az - Kit viszöl? - Szótj beszédöt. /Szőreg, Tr/ 32.4. U.az - Mit viszel a zsákba? - Szót és szelet. IKiszombor, Tr/ 33.1. U.az Ha a gyerek nem beszélt, fölvette a nagymamája a hátára . és beszólt minden házhoz: Szóbeszédet vegyenekt Szóbeszédet vegyenek! /vagy vegyetek/ Mindenki felelt rá valamit. Harmadnapra megszólalt a gyerek. /Galgahévíz, Pe/ 33.2. U.az Az anya viszi a hátán a gyereket; kérdezik és ő felel: - Hogy adod? - Se ingyér, se pizér, hanem a /gyerek neve/ hangjdér. /Orosháza, Bé/ 33.3. U.az A későn beszélő gyereket hátukra vették és körüljárták vele a házat. Valakit az ablakba állítottak, aki közben kérdezte, és a gyereket vivő felelt: - Mi kéne ennek a gyereknek? - Szó. /Sárrétudvari, Bi/ 34. U.az A szülők elmentek a templomba. Áldozás után senkihez se szóltak, míg otthon a gyerek szájába nem leheltek, ezt mondva: Szózatot hoztam a kis Jézustól. /Hódmezővásárhely, Cso /