Mázi Béla, Rozsondai Marianne: A Magyar Tudományos Akadémia és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc : kiállítás a 150 éves évfordulón a Magyar Tudomány Napja 1998-as rendezvényeihez kapcsolódóan

Kiállítási kalauz

Az Akadémia tagjai közül öten vettek részt a Batthyány-kormányban (5/a paraván): Széchenyi István közlekedési, DEÁK Ferenc (kép: 4/a paraván) igazságügyi, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi, Szemere Bertalan belügy- és Mészáros Lázár hadügyminiszter. Horváth Mihály a Szemere-kormányban töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztet. Rajtuk kívül további akadémikusok viseltek kormánytisztségeket: PULSZKY Ferenc (kép) a külügyminisztériumban, legidősb Szász Károly a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, TREFORT Ágoston (metszet Eötvös Józseffel együtt: 1. paraván) a földművelésügyi, ipari és kereskedelmi minisztériumban volt államtitkár. Miniszteri tanácsosként szolgált id. BARTAL György (Bartal és Pulszky kinevezési okmánya: 4. tárló: 2) a külügyminisztériumban és Fabriczy Sámuel (asztal: 2-3) a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban; Jászay Pál rendes tag Batthyány Lajos miniszterelnök titkára volt. Több akadémikus is tagja volt az első népképviseleti országgyűlésnek. Közülük Kemény Zsigmond és Vörösmarty Mihály Debrecenbe is követte a kormányt. Diplomáciai feladatot látott el Szalay László és Teleki László, illetve Pulszky Ferenc. Mindhárman hosszabb-rövidebb időt emigrációban töltöttek. A nemzetőrségben és a szerveződő honvédhadseregben is több akadémikust találhatunk. SZONTÁGH Gusztáv (kép) filozófus, rendes tag, aki korábban, 1837-ig hivatásos katona volt, péceli és rákoscsabai nemzetőröket gyakorlatoztatott. Toldynak írott levelében kifejti (1. tárló: 8), hogy új magyar vezényszavakat kellene alkotni a nemzetőrség számára. KÁLLAY Ferenc (asztal: 6-7; 3. paraván) rendes tagot, nyugalmazott hadbíró századost visszahívták a szolgálatba. Kiss Károly, az Akadémia hadtudományi alosztályának rendes tagja, 1848 márciusában a pesti nemzetőrséget szervezte meg, később pedig a honvédelmi minisztériumban a katonai nevelőintézetek felügyelője lett. Mindezek az 1848-as polgári átalakulás reményteljes szakaszában történtek. Ekkor még úgy látszott, hogy sikerül az áprilisi törvényeket érvényre juttatni a monarchia keretein belül. A nyílt összeütközést, az önvédelmi harcban való részvételt azonban az Akadémia tagjai közül már nem mindenki tudta vállalni. Széchenyi Istvánt a katasztrófa előérzete összeroppantotta és Döblingbe került, Eötvös az emigrációt (asztal: 1) választotta. Mások, például id. Bartal György, aki 1848. november elejéig, feloszlatásáig, ügyvivőként vezette a külügyminisztériumot, inkább visszavonultak. - Voltak azonban, akiket felháborított az udvar esküszegése, és a magyar kormány ellen lázadó Jelacic előrenyomulásának híre. Ezek a hírek arra késztették őket, hogy nyíltan a kibontakozó önvédelmi